Az első magyar kubista

A kiállításon látható alkotások döntő többsége magángyűjteményekből érkezett. A közgyűjtemények közül a tárlatra képet kölcsönzött a Pompidou Központ és az échirolles-i Géo-Charles Múzeum.

A magyarországi kiállításhoz kapcsolódva Réth Alfréd munkásságáról háromnyelvű (magyar-francia-angol) tanulmánykötet jelenik meg. A kiadványt Passuth Krisztina művészettörténész, Cserba Júlia és Kopeczky Csaba Franciaországban élő művészeti szakírók, illetve Makláry Kálmán írták. A kiadványban mintegy kétszáz színes és ugyanennyi fekete-fehér reprodukció szerepel.

Réth Alfréd 1884-től 1966-ig élt. 1905-ben érkezett Párizsba, haláláig a Montparnasse-on élt és alkotott. 1911-ben már annak a szűk művészi körnek volt tagja, amelyik elindította a XX. század egyik legfontosabb művészeti forradalmát, a kubizmust. E mesterek közé tartozott például Picasso, Braque, Metzinger, Lhote, Albert Gleizes és Juan Gris.

Nyakláncos portré, 1927

Réth Alfréd a nonfiguratív festészet megteremtői között is az elsők között volt. Már 1910-es képei között vannak olyan művek, amelyek alapján az első absztrakt mesterek közé sorolhatjuk őt. Nevéhez kötődik számos, a festészetben addig nem használt technika és anyag bevezető alkalmazása. Ilyen a téglapor, a cement, a fűrészpor, a kavics, az összetört kagyló- és tojáshéj, a gyufa, a salak, a szén és egyes növényi rostok, szövetek.