Másodpercek alatt vett tragikus fordulatot a Matterhorn meghódítóinak diadalmenete

Edward Whymper (b.) és a Matterhorn (j., kép forrása: Wikipédia / Zacharie Grossen / https://www.camptocamp.org/images/290956/fr/matterhorn-depuis-domhutte / CC BY-SA 3.0)

Edward Whymper (1840–1911) londoni művészcsaládba született, amely meghatározta pályafutását. Apja, Josiah Wood Whymper akvarellfestőként, könyvillusztrátorként és fametszetkészítőként kereste kenyerét, és fiait, köztük Edwardot is megismertette a rajzolás tudományával. Edward jó rajzkészségének köszönhetően ismerkedett meg az alpinizmussal, amelyben megtalálta élete hivatását.

A fiú 20 éves korában megbízást kapott egy londoni kiadótól egy sor alpesi tájrajz elkészítésére. Edward az Alpokban járva (és alpinistákkal találkozva) szeretett bele a hegymászásba. 1861-től már aktívan ostromolta a hegység ormait, és sikerült meghódítania a Délkelet-Franciaországban található Dauphiné-Alpok akkoriban legmagasabbnak hitt csúcsát, a Mont Pelvoux-t. A csúcsra felérve Whymper szembesült vele, hogy a Mont Pelvoux-nál bizony vannak magasabb hegyek, mint például az annak közvetlen közelében fekvő Barre des Écrin, amelyre 1864-ben sikerült felkapaszkodnia.

Whymper 1861–1865 között számos expedíciót vezetett az Alpokban a Mont Blanc-tömbhöz, ahol többek között sikerült feljutnia a 3823 méter magas Mont Dolent-ra és a tengerszinttől 4122 méterre magasodó Aiguille Verte (zöld tű) csúcsára is. Whymper olyannyira elmerült az alpinizmus világában, hogy egy sátrat is tervezett. A klasszikus háromszög formájú Whymper-sátrak kisebb változtatásokkal egészen a 20. század közepéig igen népszerűek voltak.

Sikeres csúcstámadás Gustave Doré 1865-ös alkotásán

Whymper diadalt diadalra halmozott, de az Alpok hetedik legmagasabb hegycsúcsa, a 4478 méter magas, a mai svájci–olasz határ menti Matterhorn nem adta meg magát. Whymper 1861 és 1865 között nyolc alkalommal próbálta meghódítani a csúcsot, mindannyiszor sikertelenül. A Matterhorn megmászása eközben igazi „versenyfutássá” vált, ugyanis egy olasz alpinista, Jean-Antoine Carrel is szemet vetett az oromra. Carrelt az egyéni dicsőség mellett a hazaszeretet is fűtötte, mivel úgy vélte, hogy egy olasznak és nem egy angolnak illene előszőr a Matterhorn tetejére lépni.

Whymper, aki számos kudarcot átélt a délnyugati hegygerincen, új útvonalról, északkeleti irányból próbálta meghódítani a csúcsot. Hét főből álló csapatával 1865. július 13-án indult a Svájc déli határvidékén fekvő Zermattból. Másnap hajnalban megkezdték a mászást. Whymper és csapata akadálytalanul tört a hegytető felé, amelyre 13:40-kor sikerült feljutniuk. Ugyanazon a napon egy másik útvonalon a rivális Carrel is oda tartott. Délután két óra tájban Whymper és egyik társa, Michel Croz a csúcsról figyelték Carrel és csapata küzdelmét. Whymper és Croz heves kiáltozásba kezdtek, hogy felhívják a felfelé törő olasz figyelmét, aki miután kiszúrta őket és rádöbbent, hogy megelőzték, csalódottan visszafordult 200 méterre a csúcstól.

Whymperék egy órát töltöttek a Matterhorn tetején, majd megkezdték a leereszkedést. A hét hős egy közös kötélen mászott lefelé. Elől ment Croz, őt követte a fiatal, mindössze 19 éves, tapasztalatlan Douglas Robert Hadow, aki a leereszkedés folyamán megcsúszott és elsodorta az előtte lévő Crozt. Mindkét férfi zuhanni kezdett a meredek lejtőn, magukkal rántva a kötélhez kötött Lord Francis Douglast és Charles Hudsont.

Gustave Doré a halálos zuhanásról is megemlékezett

A helyi vezetőként felfogadott, Zermattból származó Peter Taugwalder volt az ötödik a sorban; a férfi, miután meghallotta Croz ordítását ösztönszerűen cselekedett, és megpróbálta belefúrni magát a sziklás talajba. Whymper és Taugwalder fia, aki utolsó volt a sorban, szintén hasonlóan cselekedett. A zuhanó férfiakat azonban nem tudták megtartani. Whymper később így emlékezett vissza a tragikus pillanatokra:

„(…) amint meghallottuk Croz kiáltását, Taugwalder és én megpróbáltunk minél szilárdabban megkapaszkodni a sziklákba. Mi kitartottunk, de a kötél Taugwalder és Lord Douglas között elszakadt. Két-három másodpercig még láttuk, ahogy szerencsétlen társaink a hátukon szánkáznak le a meredek lejtőn és széttárt karjaikkal próbálják lassítani magukat, menteni életüket, majd egyenként eltűnnek a mélyben. Attól a pillanattól fogva, hogy a kötél elszakadt, képtelenség volt megmenteni őket.”

Edward Whymper, Taugwalder és a fia végül sikeresen lejutottak a hegyről, de örömüket beárnyékolta négy társuk tragédiája. Az utolsó nagy kihívást jelentő alpesi csúcs, a Matterhorn megmászásával véget ért az Alpok meghódításának aranykora.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

8. Budapest világvárossá fejlődése
II. Népesség, település, életmód

• Fennállása alatt számos történelmi személy szobrát lecserélték a millenniumi emlékművön
• Időutazás a millenniumi ünnepségekre: 125 éve utazunk a Ligetbe a föld alatt
• Sokáig csak esernyővel lehetett átmenni a budai Alagúton
• Egykor a Városliget zenepavilonjai nyújtották a főváros legnépszerűbb szórakozását
• A gazdag és szegény gyermekek egyaránt birtokba vették a Városligetet a „boldog békeidőkben”
• Széchényi Ödön víziója által a világ második siklójával büszkélkedhet a főváros
• Az idők során szinte minden sportra biztosított lehetőséget a Városliget
• 800 mázsa lőport adott Ferenc József a budai Alagút építéséhez
• A kiállítások és vásárok hozták el az éjszakai fényt a Városligetbe