Trónok harca magyar módra: rejtélyes halálesetek a magyar középkorban
2020. április 18. 10:04 Kanyó Ferenc
A magyar középkor bővelkedik rejtélyekben, ezeknek a zöme pedig elsősorban valamilyen furcsa vagy nehezen megmagyarázható halálesethez fűződik. Ezek az események többnyire az uralkodókkal vagy szűkebb értelemben vett rokonságukkal történtek. A korai magyar történelem forrásadottságai mellett gyakran csupán néhány sornyi információnk van a múltunkat olykor döntően befolyásoló halálesetekről. Ezért is nyílt tág tér a találgatásoknak és a spekulációknak.
Korábban
A szent és a vadkan
Bár az Árpád-ház elnevezés XVIII. századi „találmány”, Álmos fejedelem is egyfajta ősatyának tekinthető, hiszen a monda szerint Emese álmában vele kezdődött a méhéből fakadó dicsőséges királyok és fejedelmek nemzetségének a sora. Az ő haláláról azonban könyvtárnyi irodalom született. A XIV. századi krónikakompozíció tudósítása szerint „Álmost megölték Erdélyországban, nem vonulhatott be ugyanis Pannóniába”.
A nyilvánvaló bibliai párhuzam mellett (Mózes sem léphetett be az Ígéret földjére) elterjedt az a feltételezés, hogy itt a kazár uralkodók rituális megölésének a honfoglaló magyaroknál továbbélő hagyományát örökíthette meg a századokkal későbbi krónika. A Kazár Birodalomban ugyanis a kettős fejedelemség rendszerében egy olyan szokás dívott, amely szerint a szakrális uralkodót negyvenévnyi uralkodás után egy selyemzsinórral megfojtják.
A honfoglalás korának nagynevű régésze, Fettich Nándor élete alkonyán, az 1960-as években úgy vélekedett, hogy a Zemplén településen megtalált gazdag sír Álmos fejedelmet rejti. A gazdag mellékletekkel rendelkező sír köré a kutató egy olyan rémregényt költött, amely szerint Árpád ölette meg az apját, majd rituálisan lefejeztette.
Mindezt a környező helynevekből, valamint a sírmellékletekből találta levezethetőnek (így például az ott talált női hajfonatkorongok arra utaltak volna, hogy azokat rituálisan, a gyász jeleként vágták le, és dobták a sírba). Az elhunyt férfi antropológiai adottságaira építve (60 év körüli életkor, széles termet) vélte Álmosnak. Fettich álláspontját számos bírálat érte a kortársai részéről is, és ma már egyetlen régész vagy történész sem osztja a nézetét.
Álmos sorsa mintegy előrevetítette, hogy leszármazottai között is számtalan gyanús haláleset forduljon elő. Az egyik legismertebb eset bő évszázaddal később történt. Az 1000 és 1038 között uralkodó I. (Szent) István király fiának, Imre hercegnek a haláláról a lengyel–magyar krónika így számol be: „Majd súlyos betegségbe esvén Imre, Szlavónia nemes hercege nyolc napon keresztül bágyadozott, a kilencedik napon pedig a kilencedik órában kilehelte a lelkét.”
A hildesheimi évkönyv egy kurta tudósításban mindössze annyit ír, hogy a herceget vadászat közben egy vadkan súlyosan felhasogatta, és belehalt a sérüléseibe. Szent István egyetlen fiaként a halálával kapcsolatosan számos találgatás látott napvilágot.
Imre elméletileg jogot formálhatott volna a német-római császári trónra, miután 1024-ben II. Henrik császár meghalt. Édesanyja, Gizella révén az unokaöccse volt az elhunyt császárnak. Szent István legendáiból értesülünk arról, hogy a magyar király ellen merénylettel próbálkoztak, de a szöveg arra utal, hogy annak hazai megrendelői lehettek. Ráadásul nem maradt fent arról forrás, hogy István vagy Imre képviseltette-e magát a császárválasztó gyűlésen, nem ambicionálták az öröklést, így más jelölt is szóba kerülhet az esetleges merénylet kapcsán.
Vazul, aki Árpád-leszármazottként számíthatott arra, hogy Imre eltűnése esetén ő lesz az örökös, a Képes Krónika pedig gyanús módon egy képen szerepelteti Imre temetését és Vazul megvakíttatását. Szegfű László történész egy olyan elképzelést vázolt fel, amely szerint az Imrét megölő vadkan valójában egy nemzetségnevet takar. Tonuzoba besenyő vezér volt, akiről Anonymus feljegyezte, hogy Szent István élve eltemettette, nevének a jelentése pedig Vadkanként is feloldható.
A krónikákban András, Béla és Levente hercegek Tátony nemzetségből származó édesanyjának a nevét hasonlóképpen összefüggésbe lehet hozni a „disznó” jelentésű régi magyar „maglód” szóval. Vagyis a külföldi évkönyv vadkanja mögött egy nemzetségnév rejtőzhet, amelynek fejeként Tonuzoba érdekelt volt abban, hogy a lánya leszármazottaiból legyen utóbb király. Mindenesetre ez az érdekes elképzelés széles körben egyáltalán nem vált elfogadottá a szakemberek körében, továbbra is a vadászbaleset teóriája a legelterjedtebb nézet.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila 19:05
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre 17:44
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra 14:20
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla 09:50
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére 09:05
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött tegnap
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco tegnap
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein tegnap
