Pikáns középkori vers „cenzúrázott” töredéke került elő Angliában
2019. október 14. 09:32 Múlt-kor
A rózsa románca című 13. századi francia vers félreérthetetlenül erotikus nyelvezetű végkifejletére bukkant egy kutató a worcesteri egyházmegye levéltárában. A későbbi fordításokból rendre kihagyott verstöredék úgy maradt fenn, hogy a kor szokásának megfelelően a pergament, amelyre íródott, később újrahasznosították könyvkötésként, illetve lapokat összefogó mappaként.
Korábban
Az eredeti nyelven Le Roman de la Rose címet viselő vers a korabeli Franciaország legszélesebb körben olvasott nem vallásos ihletésű irodalmi műve volt mintegy 300 éven át, noha a kor moralistái rendre felemelték szavukat tartalma miatt.
A mű a két főszereplő, egy udvaronc (a „szerető”) és az általa kiszemelt hölgy (a „rózsa”) szerelmének történetét mutatja be, és a maga korában a gyengéd érzések kifejezésének egyfajta kézikönyvének tartották.
„A Le Roman de la Rose tényleg korának slágere volt” – mondta el Marianne Ailes, a Bristoli Egyetem középkorásza, aki felfedezte a 700 éves verstöredéket a levéltárban.
A hagyományos lovagi és asszonyi erényeket középpontba helyező mű vége azonban merőben eltér a középkori irodalom megszokott szabályaitól: allegorikus megfogalmazásban ugyan, de félreérthetetlenül a két főszereplő között végbemenő szexuális aktust írja le.
A jelenetben a „szerető” egy „ereklyetartó” elé járul „merev és erős botjával” és „tarisznyájával”. Arról kezd mesélni, korábban hogyan „dugta gödrökbe” botját, miközben „élénkséggel és eréllyel” térdel le a „két fehér oszlop között” lévő „ereklyetartó” elé, „az imádság vágyától emésztve”.
„Népszerűségének mértéke megállapítható abból, mennyi kéziratban és töredékben maradt fenn – ehhez adódik hozzá a mi töredékünk is –, valamint abból is, hogy más középkori írások mennyit hivatkoznak rá” – mondta el Ailes.
A mű két részletben íródott: első 4058 sorát Guillaume de Loris párizsi költő szerezte 1230 körül – e szakasz az udvarlásról szól. Ezt egészítette ki 1275 körül Jean de Meun újabb 17724 sorral, melyek végkifejlete a most felfedezett, más példányok által ritkán tartalmazott szakasz.
„Az általam tanulmányozott töredékek nincsenek igazán jó állapotban, mivel a dupla oldalt vélhetően mappaként vagy kötésként használták más dokumentumokhoz” – mondta Ailes.
„Ez akkoriban igen gyakori volt, mivel a pergamen rendkívül drága, ám tartós volt, ezáltal ideális anyag volt különféle váratlan célokra történő újrahasznosításra, mint például kötésként vagy összefogóként.”
„Amint megláttam a lapokat, azonnal felismertem a „bel accueil” – szívélyes fogadtatás – allegorikus megnevezést a Roman de la Rose-ból, és tudtam, hogy valami egészen különlegessel és egyedivel van dolgunk. Az is szinte hihetetlen volt számomra, hogy mennyire korainak tűnt a kézírás” – folytatta Ailes.
„A lapok túl korainak tűntek a szöveghez, ezt megerősítette Ian Short is, a Londoni Egyetem Birkbeck kollégiumának professor emeritusa, a középkori kézírás szakértője.”
A rózsa románcának egyik legelső modern angolra történt fordítása, amelyet F.S. Ellis 19. századi középkorász szerkesztett, teljességgel kihagyta e végső szakaszát a műnek.
Ellis a kiadásban mellékelte az eredeti ófrancia szöveget, és megjegyezte: „Úgy gondolom, aki e sorokat elolvassa, egyetértenek majd abban, hogy helyesen hagytam őket az eredeti szöveg homályában.”
Ailes hozzátette: „A Roman de la Rose a késő középkorban az értelmiség körében a nők státusáról zajló vita középpontjában állt. Lehetséges tehát, hogy valaki azért pont ezeket az oldalakat távolította el eredeti kötésükből és használta fel másra, mert sértve érezte magát e jelenetek által.”
Azután, hogy azonosította a híres vers töredékét, Ailes professzort felkérték más ófrancia szövegrészletek vizsgálatára is, amelyek a skóciai Dundee városi levéltárában kerültek elő. Ezekről bebizonyosodott, hogy a Fierabras című, 1200 körül keletkezett francia epikus költeményből származnak.
Fierabras egy fiktív szaracén lovag, akinek története kapcsolódik a történelmi Nagy Károly frank császárhoz is, a művet a középkor legtöbb nagy európai nyelvére lefordították.
„Az efféle töredékek általában jogi és hasonló jellegű dokumentumokból kerülnek elő, olyan levéltárakban, amelyekben az irodalomtudósoknak ritkán kutatnak” – magyarázta Ailes.
„E felfedezés annak az eredménye, hogy egy más tudományágban kutató szakember megkért egy általa talált szöveg azonosítására – ez jól mutatja, mennyire fontos, hogy az akadémikusok a tudományágakat áthidalva is együtt dolgozzanak.”
„Egyazon szöveg különböző kéziratai tartalmukban szinte sohasem egyeznek teljesen, így minden egyes felfedezés egy újabb darabot jelent abban a kirakósban, amely segít nekünk megérteni, hogyan olvasták és értelmezték újra és újra e szövegeket a középkorban.”
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
tavasz
Múlt-kor magazin 2018
- Géza fejedelem helyett felesége, Sarolt irányíthatta az országot
- A pornokrácia évtizedei Rómában – ki is volt az „igazi nőpápa”?
- A kormányzóné, Purgly Magdolna útja Sofronyától Estorilig
- Pergőtüzek krónikája
- Kormányzóné, anyakirálynő, hercegi nagymama - Szilágyi Erzsébet élete
- Péter Gábor, a „szovjet ügynök”
- Hét híres kutya a történelemből
- Verne valóra vált víziói
- Erzsébet királyné anyasága
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla 09:50
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére 09:05
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött tegnap
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco tegnap
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein tegnap
- 10 meglepő tény a vasút történetéből tegnap
- Bátyjához hasonló tragikus sors várt a „remény jelöltjére”, Robert F. Kennedyre tegnap
- Jókai Mór egész családja ellenezte Laborfalvi Rózával való házasságát tegnap