Mi volt a török kori ember bukszájában?

2019. január 14. 13:12

2018. októbere első felében két, ritkaságnak számító éremkincsleletre bukkantak a BTM Vármúzeum munkatársai a budavári Erdélyi bástya (I. ker. Táncsics Mihály utca 9. sz.) régészeti feltárásán. A két kincslelet (összesen tizenegy török kori arany és több száz ezüstpénz) feltehetően nem függ össze egymással, valószínűleg nem ugyanaz az ember rejthette el őket, így még nagyobb szenzációnak számít megtalálásuk.

Korábban

A BTM Vármúzeum 1 hónap - 1 tárgy - 1 régész sorozatának soron következő részeként, 2019. február elejéig tekinthetik meg a látogatók a kiállított érméket, valamint majd az elmúlt év legérdekesebb leleteit bemutató Középpontban a közékor 4. című kiállításban 2019 őszén.

Az izgalmas feltárásról Terei György ásatásvezető régészt kérdezte Kiss Emőke.

Mennyire számít ritkaságnak a két lelet megtalálása?

Pénzek előkerülése nem annyira ritka dolog a régész életében, kincslelet felbukkanása már jóval ritkább, de néhány m2-en belül két különálló éremkincsleletet találni egy hét eltéréssel, ez egészen egyedülálló.

A régészek szeretnek pénzt találni, de nem feltétlen amiatt, mint a civil emberek. Miért jó pénzt találnia a régésznek?

Azért szereti a régész, ha egy leletegyüttesben pénz is előkerül, mert a középkori – török kori tárgyakkal ellentétben, melyek korát 50–100 évnél közelebbről nem nagyon tudjuk meghatározni, a pénz sokkal nagyobb pontossággal mutatja meg a kort; török kori, késő középkori pénzeken maga a verés dátuma is rajta van. Tehát a pénz az egész adott talajrétegben együtt megtalált lelet korát segít nagyobb pontossággal meghatározni. Az érintetlen lelőkörülmények egyébként nagyon fontosak a munkánkban. Ha ez az éremkincslelet például nem egyben, a lelőkörülményeivel együtt kerül elő, hanem lelőhely-meghatározás nélkül, itt-ott, szétdarabolva, akkor a tárgyak által hordozott plusz információk, a jól dokumentálhatóság teljes mértékben elveszett volna.

Említene erre példát, milyen plusz információkat hordoznak jelen esetben a lelőkörülmények?

A 16. század végi – 17. század eleji pénzforgalomról gazdagodhat a tudásunk; s kirajzolódhat egy történet: beletekintve a török kori ember tárcájába megfigyelhetjük, hogy – a mai viszonyoktól eltérő módon – sokkal többféle pénzt használtak egy időben. Magyar, lengyel, török, s más európai pénzek lapultak benne akár a 16. század közepétől a 17. század elejéig, ami azt jelenti, hogy 40-50-60 éves időintervallumban kiadott pénzek voltak egyszerre használatban.

Elmesélné, hogyan, milyen körülmények között találták meg a két kincsleletet?

Elsőként az Erdélyi bástya belső oldalán, a faltól nem messze, feltehetően egy egykori textil-vagy bőrszütyőben elrejtett éremkincsleletre bukkant Sándor Lajos, a múzeumunkkal hosszú évek óta együtt dolgozó fémkeresős. Négy török aranypénz és több száz európai és török ezüstpénz került elő egy körömméretű textilmaradvánnyal együtt egy körte formájú földdarabból. Egy héttel később ugyancsak fémkeresős kollégánk hívta fel a figyelmet arra, hogy a bástya falában jelzést hall. Bepillantva egy kis üregbe hét darab, egymásra helyezett török aranypénzre bukkantunk.

A restaurálás során a több száz évig a földben egymáshoz préselődött érméket óvatosan kezdték szétszedni és megtisztítani a múzeum munkatársai. Az arany nem korrodálódik, így az aranypénzek szép állapotban kerültek elő, de az ezüstökkel sokat kell még dolgozni. A munkafolyamat, a feldolgozás még tart. Ennek ellenére a látogatók már megtekinthetik a leleteket földből előkerült állapotban, előrestaurálva és megtisztítva is így együtt, a feldolgozás folyamát is érzékelhetve.

Mennyit értek a pénzek annak idején és most?

Most a kereslet-kínálat határozza meg az értéküket, a török korban pedig 160-180 akcse volt 1 arany, tehát az első lelet ezüstjei kb. még 3-4 aranyat tehettek ki, így kijelenthetjük, hogy komolyabb összeget jelentettek.

Mit lehet tudni? Ki, kik rejthették el a pénzeket és miért?

A kincs mindig számtalan kérdést vet fel. Milyen társadalmi pozícióban állhatott az elrejtő, hogy ekkora összeg volt nála? Saját tulajdona volt-e, vagy esetleg az ott állomásozó katonák zsoldja? Amit biztosan tudunk: az éremkincsleleteket általában valamilyen erőszakos cselekmény, ellenséges támadás hírére ásták el; például tatárjáráskor vagy a török korban gyakori volt a pénzelrejtés. Bár a kutatás elején járunk, az eddigi vizsgálatok alapján feltehetően a 15 éves háború alatt Budát érintő egyik ostrom során rejthették el a pénzeket. Úgy tűnik, nem függ össze a két lelet, nem ugyanaz a személy rejthette el őket.

Azt azért bátran feltételezhetjük, hogy az elrejtők balszerencsés személyek voltak?

Igen, minden megtalált kincslelet egy balszerencsés elrejtőre utal, aki valami miatt már nem tudta visszaszerezni a kincseit. Jelen esetben az egyik lőréshez közeli falrész amiatt tűnhetett praktikus rejtekhelynek számára, mert könnyen azonosítható lett volna visszatérés esetén. A feltételezhetően az Erdélyi bástya területén dolgozó tulajdonosok – valószínűleg katonák – fogságba eshettek, vagy meghaltak, így a kincsek maradtak a rejtekhelyükön évszázadokig.

A laikus ember – romantikus módon – hajlamos a régész munkáját nagyban a kincskeresés tevékenységével azonosítani, illetve gyerekként nagyon is ösztönözhet valakit ez arra, hogy e pálya felé induljon. A kincskeresés varázsa múlik-e Önben az idő előre haladásával, illetve mit gondol, mekkora szerepe van a szerencsének a munkájukban?

Azt valóban szem előtt kell tartani, hogy a régészet nem egyenlő az aranykereséssel, a kincsvadászattal, sokkal inkább azzal, hogy pl. két feltárt falrész hogyan illeszkedik egymáshoz, s melyikük épült korábban, melyikük később, de épp emiatt is, persze fantasztikus dolog kincset találni. A szerencsének nagy szerepe van a munkánkban. Előfordulhat, hogy hosszú évekig, akár évtizedekig nincs valakinek úgymond kiemelkedő jelentőségű lelete, de azért Budapesten, az egykori főváros területén mindig érdekes dolgozni. Én nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy az Árpád-kori Kána falu feltárását vezethettem, most pedig ilyen csodálatos éremkincsleletekre bukkanhattunk. Megjegyzem, nemcsak ez utóbbiakat, hanem az egész Erdélyi bástya feltárását nagyon jelentős munkámnak tartom.