A világ leghősiesebb női világítótorony-őrének 18-an köszönhetik életüket

2018. augusztus 14. 17:52 Múlt-kor

Ida Lewis élete a tenger, az életmentés és szeretett világítótornya körül forgott. Csupán 12 éves volt, amikor először tett tanúbizonyságot bátorságáról, és húzott ki a vízből egy bajba jutott, négyfős társaságot. Később sem hagyta abba az életmentést: már jóval elmúlt hatvan, amikor egy ötfős evezős társaságot mentett ki a habokból.

Korábban

Ida Lewis 1842. február 25-én a Rhode Island állambeli Newportban született Hosea Lewis lányaként, aki 1854-ben megkapta feladatul a Lime Rock közeli világítótorony őrzését. Három évvel később családját is a torony mellé költöztette, azonban csak néhány hónapig tartott az idill, ugyanis a férfi hamarosan szélütést kapott. Ezt követően feleségére és lányára maradt a felelősség, hogy a világítótornyot őrizzék, és biztosítsák, hogy tornyában mindig világosság legyen. Mindemellett Idának beteg testvérére és apjára is ügyelnie kellett.

Ahogy teltek-múltak az évek, Ida kapta meg a világítótorony karbantartásának legfontosabb feladatát, mégpedig hogy naplementekor meggyújtsa az olajlámpást, ügyeljen rá, hogy ne fogyjon ki, általában éjféltájban újratöltse, reggel pedig eloltsa a lángot. Mindemellett igen gyakran kellett az üvegcsét is megtörölni, hiszen a korom hamar elfeketítette. Mindezt úgy, hogy a világítótorony egy kis szigeten állt, a szárazföldről pedig csak hajóval vagy úszva lehetett megközelíteni. 15 éves korára a lány Newport legjobb úszójává vált. 1873-ban az édesapja elhunyt, a tisztség pedig hivatalosan a feleségére szállt. 1877-ben azonban Ida édesanyja egészsége is megroppant (rákos lett), így Idára hárult a világítótorony mellett az ő gondozásának kötelessége is.

Habár az üzembentartói feladatok száz százalékosan Lewisra szálltak, az édesanyja hivatalosan 1878-as haláláig megtartotta a címet. A Lime Rock-i világítótorony őrévé ekkor vált formálisan a fiatal nő, akinek munkáját valósággal csodálta Ambrose Everett Burnside polgárháborús tábornok, aki később kormányzó, majd szenátor lett, így részben neki is köszönheti, hogy ténylegesen is ő lett a torony őrzője. Évi 750 dolláros fizetésével az ország legjobban megfizetett világítótorony-őrévé vált. Juttatását pedig emberi életek mentésével hálálta meg.

Valóságos hős

Első életmentésére évtizedekkel ezt megelőzően került sor. Ekkor Ida Lewis még csupán 12 esztendős volt. Egy négyfős fiútársaság vitorlázott el a világítótorony előtt, amikor hajójuk hirtelen felborult, és a kislány ment kimenteni őket.

1866-ban ismét megmutathatta bátorságát, mikor egy fiatal katona siklott a toronyhoz közel egy szkiffben (egyszemélyes, guruló ülésű, egy pár evezős, hosszú, könnyű versenycsónak), ám a hullámok felborították, és Idának kellett őt kihúznia a vízből. A következő évben nem csupán újabb két embert mentett meg a jeges vízből, hanem egy juhot is. Történt ugyanis, hogy a pásztorok kétségbeesetten keresték elcsatangolt juhukat, amelyet végül a tengerben fuldokolva találtak meg. Bementek érte, ám a vége az lett, hogy őket is ki kellett menteni.

Habár bátorsága már ekkor is elterjedt a környéken, országos hírnévre 1869-ben tett szert, amikor legmerészebb mentési kísérletét vitte véghez. Egy márciusi hóvihar közepén két katona hajózott el a torony mellett, amikor Fort Adams felé vették az irányt. Kis csónakjukat egy 14 éves suhanc irányította, aki azt állította, hogy képes lesz a vad és jeges vizeken is navigálni, azonban ladikjuk oldalra dőlt, ők pedig a fagyos tengerbe estek.

Az ekkor 27 éves lány szintén életét kockáztatta ismeretlenekért, amikor nagy sietségben kabát és cipő nélkül csónakjába szállt és öccsének segédletével kihúzta őket a viharos tengerből, majd épségben partra tette a két katonát. A fiú sajnos odaveszett. A hősies tett ezúttal már országos figyelmet ért, és a Harper’s Weekly nevű újság címoldalára került. A Fort Adams katonái 218 dollárt gyűjtöttek össze a számára, az egyik túlélő pedig nekiadta aranyóráját. Továbbá a New York-i Életmentők Jótékonysági Szervezetétől is kapott egy ezüst medaliont, 1881-ben pedig az amerikai kormány Arany Életmentő Érmét ajándékozták neki, ekkor szintén két katonát mentett ki a vízből, miután beszakadt alattuk a jég.

54 éven át tartó szolgálata során összesen 18 emberi életet mentett meg, bár egyes beszámolók szerint akár 25-nél is magasabb lehet ez a szám. Az egyikük éppen a saját nagybátyja volt, aki a halászbárkájából esett a vízbe. Ida végül egész életét tengeri szolgálatban töltötte, utolsó hősies tettére több mint hatvan éves korában került sor, amikor öt fiatal lány evezett el a torony mellett. Bár a tenger viszonylag nyugodt volt, a közelben egy gőzhajó haladt el, a felőle érkező hullámok pedig feldöntötték a lányok hajóját. Sikolyaikat hallva Ida megint a csónakjába szállt, és értük sietett, hogy kihúzza őket. Más forrás szerint egy ladikban ugráló és az egyensúlyát elveszítő ismerősét mentette ki utoljára.

Az 1911 októberében elhunyt, bátor asszony életmentő örökségének ma is tisztelegnek a helyiek. A Lime Rock-i helyszínt ma Ida Lewis Rocknak hívják, az egykori világítótoronyban pedig egy klubház áll, amelyet Ida Lewis Yacht Clubnak hívnak.