Háborúzás helyett inkább szeretkeztek egymással az ősi vadászó-gyűjtögetők és a földművesek

A Current Biology magazinban publikált legújabb DNS-vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy a mai Románia területén nemcsak, hogy eltűrték egymás jelenlétét, hanem még szaporodtak is egymás között. De ez nem feltétlenül volt szerelem első látásra.

„A gyors terjeszkedés eredményeként a földművelők nagyon korán érkeztek meg” – mondta Andrea Manica, a Cambridge-i Egyetem kutatója, a tanulmány társszerzője. „Valószínű, hogy egy ideig egymás mellett éltek a helyi vadászó-gyűjtögető népességgel – évszázadokon vagy egy-két évezreden át –, miközben egyre közelebbi lett a kapcsolat és a keveredés” – tette hozzá Manica. 

Manica és a tanulmány vezető szerzője, Gloria Gonzalez-Fortes munkatársaival együtt azt követően jutott erre a megállapításra, hogy meghatározták négy, 5,4-8,8 ezer éve élt ember genomját. Emellett két, spanyolországi emberi maradványokból, valamint a kelet-európai régióból származó emberi genomot is elemeztek a kutatók, hogy összehasonlíthassák azokat a fent említett minták genomjával.

Mint a tanulmány társszerzője, az Edinburgh-i Egyetem kutatója, Clive Bonsall kifejtette, az őshonos vadászó-gyűjtögetők kultúrájuk nyomainak köszönhetően – amibe beletartoznak az általuk használt tárgyak, a temetkezési tradíciók, a művészet vagy a testfestés is – régészetileg elkülöníthetők a bevándorolt földművesektől, csakúgy mint életmódjuk mentén, amelyre az ételmaradványokból, valamint az emberi maradványok kémiai elemzése révén következtethetünk. 

„Abban a régióban például, amelyet mi tanulmányoztunk, a vadászó-gyűtögetők nem tartottak haszonállatokat, háziasított kutyákat azonban igen. Nem használtak agyagedényeket, és máshogy temették el a halottaikat” – magyarázta Bonsall. A vizsgálatok során kiderült, hogy a romániai maradványok genomjaira meghatározó hatást gyakoroltak nyugati vadászó-gyűjtögetők, de anatóliai földművesek nyomait is ki lehetett mutatni. Ez arra utal, hogy a vadászó-gyűjtögetők között voltak, akik földművelő életmódot folytatókkal párosodtak, és gyereket neveltek.

A tudósok úgy vélik, a régió embert próbáló klimatikus viszonyai azt eredményezhették, hogy a mezőgazdasági munkálatokat folyató emberek is vadászás-gyűjtögetéssel egészítették ki a földműveléssel megtermelt élelmiszert, ez pedig értelemszerűen segíthette az eltérő életvitelt folytató csoportok közeledését.

A kémiai elemzés megmutatta, hogy a két kultúra összefonódása szélesítette mindkét csoport étrendi horizontját. Mint Bonsall elmondta, a korai délkelet-európai földművesek gabonaféléket termesztettek, például búzát és árpát, valamint hüvelyeseket. Emellett juhok, kecskét, marhát és disznót neveltek.

Ezenfelül még tejtermékeket is fogyasztottak, annak ellenére, hogy a kutatás során megvizsgált emberek mindegyike laktózintoleranciával küzdött. Mint Eppie Jones, a Cambdirge-i Egyetem kutatója, a tanulmány társszerzője kifejtette, „a mutáció, amely lehetővé tette, hogy az emberek felnőttként tejet fogyasszanak, a bronzkor, kb. Kr. e. 2300 előtt nem volt megtalálható Európában”.

A vadászó-gyűjtögetők ezzel szemben számos diófélét, növényi ételt, halat és kagylót fogyasztottak. Néhány, a Duna alsó folyásánál elő vadászó-gyűjtögető közösség olyan remek halász volt, hogy kvázi-letelepedett életmódot folytattak, és ún. halászfalvakat hoztak létre. A kutatók korábban úgy vélték, hogy a földművesek elűzték az általuk elfoglalt területekről az őshonos népességet, a DNS-vizsgálatok alapján azonban úgy tűnik, hogy – legalábbis néhány esetben – a két, jelentősen különböző kultúrával rendelkező csoport együtt tudott élni egymással.

Jones hozzátette, az új, korábbi kutatásokat kiegészítő eredmények révén kiderült, hogy a a csoportok közötti keveredés változó mértékű volt Európa különböző területein. Közép- és Nyugat-Európában a mezőgazdasági termelés jelentős részben felváltotta a vadászó-gyűjtögető életmódot, míg az északabbra lévő területen, például a Baltikumban, a földművesek jelenlétére nem sok nyom utal. Romániában azonban a jelek szerint vadászó-gyűjtögetők és a földművesek nemcsak kultúrájukban, hanem génkészletük tekintetében is közeledtek egymáshoz.

A kutatók remélik, a jövőben további információkat tudhatnak meg a vadászó-gyűjtögetők és a földművesek keveredéséről, hogy megtudják, előbbiek integrálódtak-e a földműves közösségekre, vagy valamilyen más dinamika határozta meg a csoportok közeledését.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

22. A középkori egyház
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Bűnösök tértek jó útra és régi ellenfelek kötöttek barátságot Sziénai Szent Katalin szavainak hatására
• Nem a vallási ellentétek okozták VIII. Henrik szakítását Rómával
• Hogyan lett a középkor a sajtkészítés virágkora?
• Ahol a püspök felügyelte a legjobb bordélyházakat: a középkori London alvilága
• Állam az államok felett – így épült ki a középkori egyház hatalma
• A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
• Démoni kísértések – így éltek a korai kereszténység sivatagi remetéi
• Válás és vallásszakadás – így született meg az anglikán egyház
• Tiltott játékok, alkímia, érvágás: ilyen volt az oxfordi egyetemisták élete a középkorban