Megbilincselt foglyokkal sülyedt a mélybe a rabszolgahajó

1794 decemberében a kelet-afrikai Mozambik partjainál a São José Paquete névre keresztelt portugál rabszolgahajó készen állt arra, hogy Dél-Afrika féktelenül örvénylő vizein keresztülhaladva tegye meg a brazil partokig tartó mintegy 11 ezer kilométeres távot. A küldetés rendkívül veszélyesnek ígérkezett, de busás haszonnal kecsegtetett.

A hajó rakterében több mint 400 megbilincselt, a kereslet és a kínálat kegyetlen törvényeinek kitett gyermek, nő és férfi tartózkodott. A hajó azonban nem ért célba: 24 nappal indulása után, a tajtékzó tengeren zátornyra futott, és Fokváros közelében elsüllyedt. A rabszolgaként fogva tartott utasainak csak mintegy a felét sikerült megmenteni. 212 ember lánchoz kötött ember vesztette életét.

Afrikai és amerikai kutatók kedden bejelentették, hogy megtalálták a hajó roncsait. A maradványoknál többek között vasnehezékekre és réz szegekre bukkantak, amelyeket jövőre már az érdeklődők is megtekinthetnek a washingtoni Afroamerikai Történelem és Kultúra Nemzeti Múzeumában. A São José a mai napig az egyetlen olyan feltárt hajóroncs, amely a fedélzeten fogva tartott emberekkel süllyedt el. Az emberi maradványokat egyelőre nem találtak a helyszínen.

Búvárrégészek vizsgálják a hajó roncsait

Az európaiak a 16. század elején kezdték meg Nyugat-Afrika Szenegáltól Angoláig húzódó, mintegy 25 millió ember lakhelyéül szolgáló partvidékének kifosztását. Az első portugál rabszolgahajó 1526-ban indult útnak az amerikai kontinensre. 1600-ig a szubszaharai régióból szinte minden hajó a nyugati partoknál szállt vízre.

A rabszolgák többségét a közép-amerikai spanyol gyarmatokra vagy Brazíliába szállították, ahol több mint kétharmadukat cukor-, dohány-, rizs-, vagy gyapotföldeken dolgoztatták. Szinte egész Európát Brazília látta el cukorral. Az 1640-es évekre például az északkeleti Pernambucano államból 24 ezer tonna cukrot szállítottak évente Amszterdamba.

Néhány a roncsoknál talált tárgyak közül

"Létezik egy régi mondás az abolicionisták körében, miszerint a cukor vérből készült" - meséli Marcus Rediker, a Pittsburghi Egyetem történészprofesszora. "Az emberek annyira keményen dolgoztak a cukorültetvényeken, hogy sokan közülük szó szerint halálra dolgozták magukat" - tette hozzá a kutató. Az európaiak könyörtelen stratégiát követtek a rabszolga-kereskedelem kapcsán. Fegyverekkel és lőporral látták el afrikai szövetségeseiket, hogy támadják meg a szomszédos királyságokat, a rabul ejtett rabszolgákat pedig európai kereskedőknek adják el Afrika partjainál. A rendszer azonban nem maradhatott fenn örökre.

A 18. században az Amerikából importált termékekre - főként a cukorra - egyre nagyobb lett a kereslet, a megnövekvő terménymennyiség kitermelése pedig további afrikai munkaerőt igényelt. Mivel azonban fogytán volt az "első osztályú munkaerő", ráadásul az apadó kínálat mellett is növekvő kereslet miatt egyre magasabb árakat kellett kifizetni a rabszolgákért, a portugálok úgy döntöttek, Afrika olcsóbb rabszolga-munkaerővel kecsegtető keleti partjainál próbálnak szerencsét. A São José hajósai is hasonló megfontolásokból szálltak vízre azon a végzetes napon 1794 decemberében.

A transzatlanti rabszolga-kereskedelem történetében Amerikába szállított mintegy 12-13 millió rabszolga közül mindössze mintegy 400 ezer indult útnak Kelet-Afrikából. Rediker számításai szerint a mintegy 60 ezer hajóból csak néhány száz szállt vízre Mozambik partjainál.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek