16. századi kalózhajót találtak a Temzében

2014. augusztus 19. 17:45

A Cherabin "kettős életet" élő matrózai hivatalosan az Oszmán Birodalommal kereskedtek, azonban az angol udvar, valamint néhány "magánszponzor" megbízásából gyakorlatilag kalózkodtak. A főként gazdag spanyol gályák megtámadásával foglalatoskodó hajó vesztét végül 1603-ban egy vihar okozta. A 2003-ban a Temze folyó mélyén talált maradványokról a legújabb kutatás során bebizonyosodott: a rettegett privatérról van szó.

Korábban

Brit történészek közlése szerint a most kiemelt hajó, amelyet elsüllyedése után négyszáz évvel fedeztek fel, az egyetlen "állami kalózhajó", amely - bár a tenger fenekén, de - túlélte az elmúlt évszázadok viharait. A Cherabin hivatalosan az Oszmán Birodalom és Anglia közti kereskedelmet bonyolította a Levantei Társaság megbízásából, mielőtt 1603-ban viharba keveredett, majd a teljes rakományával együtt hullámsírba veszett. A tengerjáró fedélzetén azonban nem kereskedők, hanem kalózok teljesítettek szolgálatot, akik uralkodói jóváhagyással több tucatnyi hajót fosztottak ki.

A Cherabin egyike volt annak a 70 privatérnek, vagyis államilag támogatott kalózhajónak, amelyek csak I. Erzsébet országlása idején 97 ezer fontnyi árut tulajdonítottak el, gyakorlatilag többet, mint a "főállású" kalózok. A zsákmányt végül elosztották a matrózok, a befektetők, valamint a királyi udvar között, amely adóként könyvelte el a kétes eredetű bevételt.

A hajó utolsó útján az Azori-szigeteknél járt, ahol mintegy 2 ezer font értékű cukorra, nyersbőrre, gyömbérre, szárcsagyökérre (dél-amerikai gyógyhatású növény, amely potencianövelő tulajdonsága miatt is értékes), valamint brazilfára tett szert. A privatérek az elrabolt kincseket főként a megtámadott spanyol kereskedőhajóktól szerezték - az angol flotta gyakorlatilag úgy állt háborúban a spanyol koronával, legnagyobb tengeri ellenségével, hogy hadüzenetet egyik fél sem küldött.

A szakértők mindezidáig úgy vélték, valamennyi privatér hajó eltűnt egy-egy ütközet során a nyílt tengeren, és esély sem mutatkozik arra, hogy bármelyiket is megtalálják. Azonban ez a pesszimizmus egy évtizeddel ezelőtt egy csapásra elillant, mikor a Temze medrének kotrásakor a Mary Rose felfedezése óta nem látott szenzáció történt.

Az idestova tíz éve tartó vizsgálat után a kutatók immár bizonyosak abban, hogy a Cherabint találták meg. A méret és a kor, valamint az a tény, hogy teljes rakománnyal süllyedt el, illetve a viharban elvesztette a vitorláját és a kormánylapátját, mindenképpen arra utal, hogy az eddig Gresham-hajónak nevezett roncs maga a Cherabin. (Sir Thomas Gresham, a legendás ágyúkészítő monogramját találták meg az egyik gerendán.)

"Igen érdekes, hogy a kormánylapátot nem találtuk még meg, továbbá a roncs különös fekvése is további kutatást igényelne" - mondta Gustav Milne kutatásvezető, a Londoni Egyetem régésze, aki hozzátette: "minden valószínűség szerint a Cherabin volt a korszak első kereskedőhajója, amely a becsületes kereskedelem mellett kalózkodással egészítette ki a matrózok, valamint az államkassza jövedelmét."

Az 1574-ben épült, 160 tonnás Cherabin 24,3 méter hosszú, 7,6 méter széles, a tőkesúllyal együtt pedig 18,3 méter magas volt, ami a 16. századi londoni kereskedőhajók között átlagosnak számított. A vízből kiemelt roncs az elmúlt tíz év alatt már Dániát is megjárta, s jelenleg a leicestershire-i Stoney Cove-i Nemzeti Búvár Központban őrzik. A kutatók azt remélik, hogy 2018-tól egy essexi múzeum kiállításán szerepelhet a hajó.