Négyezer éves felforrt agyat találtak
2013. október 9. 16:42
A törökországi Kütahya mellett a régészek egy bronzkorból való koponyát fedeztek fel, amelyben épen maradt agyra bukkantak. A vizsgálatok szerint egy tűzvész során a hő hatására szó szerint felforrt a szivacsos testrész, ami elősegítette a konzerválását.
Korábban
A középső bronzkori régészeti rétegből kiásott maradvány a stimulált lumineszcencia teszt szerint i. e. 1900-2000-ből való. A környező tárgyak egy pusztító tűzvészre utalnak, ugyanis a részlegesen elégett emberi csontvázak mellett elszenesedett fatörmelékekre bukkantak. A bizarr leletek közül a legérdekesebb az említett koponya, amely a hő hatására elrepedt. A két agyfélteke közül a jobb állapotban lévő múzeumba kerül, a másik részén szövettani vizsgálatokat fognak elvégezni.
Ellentétben a csillogó és gumiszerű, 2008-ban az angliai Yorkshire-ben megtalált 2500 éves Heslington aggyal, az anatóliai társa fekete és kemény. A jól ismert barázdák még felismerhetőek a felszínen, s a kutatók az információfeldolgozásért felelős bazális ganglionokat (másképpen törzsdúcok) is megtalálták, ám a szerkezete a szivaccsal ellentétben már inkább a fáéhoz hasonló. A kutatóknak a számítógépes tomográfia segítségével sikerült belelátniuk az agy belsejébe, ami a közeljövőben további információkat szolgáltathat a korról.
A lelet bár nem egyedülálló, de igencsak kivételesnek mondható, hiszen a lágyrésznek nevezett agy magas zsírtartalma miatt az egyik első szerv, amely a halál bekövetkezte után lebomlik. A tűz, amely négyezer évvel ezelőtt elpusztította a bronzkori helyszínt, nagy szerepet játszhatott a koponya tartalmának megóvásában.
A törökországi helyszín, ahol a nem mindennapi lelet előkerült, szeizmikusan aktív. Meriç Altinoz, az isztambuli Egyetem professzora szerint egy földrengés rázhatta meg a bronzkori települést, s utána alakulhatott ki a tűzvész. Az agy a saját folyadékában szó szerint megfőtt, a nedvek pedig teljesen eltűntek a koponyából. A tűz égése miatt a régészeti rétegben elhasználódott az összes oxigén, így az alacsony oxigéntartalmú közegben kiszáradt az agyszövet, s konzerválódott.
A maradványok négyezer éven át való megmaradásához nagy segítséget jelentett továbbá a talaj összetétele. A szakértők nagy arányú bórkoncentrátumot fedeztek fel a területen, amely az Oszmán Birodalomban bányaként és a csempegyártás központjaként is szolgált. Az egyiptomiak által a mumifikálásnál is használt bór taszítja a rovarokat és a baktériumokat, így a kémiai elem jelenléte tovább növelte a lelet megmaradásának valószínűségét.
„Az ilyen fokú konzerváció nagyon ritkának mondható” – magyarázta Frank Rühli, a Zürichi Egyetem munkatársa, aki nem egy középkori agyat is górcső alá vett már. A lelet nem pusztán ritkaságnak számít, hanem a kor neurológiai rendellenességeire is számos választ nyújthat, tette hozzá.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- A kételkedő zsűri előtt vágta földhöz Zsolnay Vilmos fia a mester porcelánját tegnap
- Magyar hősök nyomában Isztambulban és környékén tegnap
- Sikertelen irodalmi pálya után vált Viktória királynő kedvenc miniszterelnökévé Disraeli tegnap
- Furcsa testi elváltozásokat jósoltak a hosszútávfutás női képviselőinek tegnap
- Lenin születésnapjának évfordulójához időzítették a Szojuz–10 űrhajó első repülését tegnap
- Különleges díszítésű, Mátyás kori misekönyv fakszimilie kiadását mutatták be tegnap
- Kiállításokkal és interaktív programokkal emlékeznek meg Kőrösi Csoma Sándorról Indiában tegnap
- Máig számos rejtély övezi a Húsvét-sziget hatalmas szobrait tegnap
