Hajszálon múlt az atomháború harminc éve

2013. szeptember 26. 11:36 MTI

Az 1962-es kubai rakétaválságot leszámítva valószínűleg nem volt még egy olyan veszélyes pillanat a hidegháború történetében, mint 1983 őszén, amikor is egyetlen ember bátorsága és a józan észre hagyatkozása akadályozta csak meg, hogy egy félreértés miatt atomháború robbanjon ki - írta a Neue Zürcher Zeitung, az incidens harmincadik évfordulója alkalmából.

Korábban

A gonosz birodalma

Veszélyes hely volt a világ harminc évvel ezelőtt, úgy tűnt, a két hatalmi tömb közötti feszültség miatt egyetlen közjáték, egyetlen félreértés elegendő volt ahhoz, hogy bekövetkezzen a végítélet napja. Ebben a légkörben, 1983. szeptember 29-én történt az is, hogy a szovjet légierő lelőtte a KAL dél-koreai légitársaság egyik utasszállító gépét, amely megsértette a Szovjetunió légterét. Az államok területi sérthetetlensége jogának brutális érvényesítése 269 ember halálát okozta.

Ronald Reagan amerikai elnök előzőleg, tavasszal "a gonosz birodalmának" nevezte az Egyesült Államok világpolitikai vetélytársát. Míg Nyugat-Európában baloldali és békemozgalmak elítélték ezt a kifejezést, a szovjet birodalom nem kevés alattvalója, így Magyarországon és a balti államokban, titokban üdvözölte, és annak jeleként értékelte, hogy végre van bátorsága egy nyugati államférfinak a dolgokat a nevükön nevezni.

Nyugat-Európában eközben tombolt a vita a fegyverkezés folytatásáról, a Szovjetunióban pedig felháborodást váltott ki Reagan Stratégiai Védelmi Kezdeményezése, amelynek a célja az volt, hogy elhárító rendszert építsenek ki a nagy hatótávolságú hadászati rakéták - a legveszélyesebb szovjet fegyverek - behatolásának megakadályozására.

A szuperhatalmak közötti mélységes bizalmatlanságnak ez a légköre uralkodott akkor is, amikor Sztanyiszlav Petrov főhadnagy 1983. szeptember 27-re virradó éjjel felvette a szolgálatot a szovjet műholdmegfigyelő központ parancsnokságán, Moszkvától nem messze. Az akkor 44 éves tiszt ekkor még nem sejthette, hogy a következő órákban olyan események várnak rá, amelyek után úgy fogják emlegetni: "a férfi, aki megmentette a világot". Röviddel éjfél előtt riasztás érkezett: a Kozmosz 1382-es felderítő műhold egy Minuteman amerikai interkontinentális rakéta indítását jelezte. Valójában nem rakétafellövés, hanem egy villámcsapás volt, amit a műhold érzékelt. Petrov megőrizte a nyugalmát, és arra utasította beosztottjait, hogy ne reagáljanak a jelzésre.

A hidegháborús logika szerint egy nukleáris háború a két szuperhatalom között egy erőteljes első csapással indult volna, vélhetően több száz interkontinentális rakéta indításával. Egy ilyen csapás célja az lett volna, hogy "lefejezze" az ellenfél nukleáris fegyverzetét, ugyanakkor az amerikai és a szovjet stratégák is tudták, hogy a "kölcsönös megsemmisítés" (mutual assured destruction - MAD) logikája szerint a 25 perc, ami az indítás és a becsapódás között eltelik, egyúttal elegendő arra, hogy a saját rakétáikat is útnak indítsák az Északi-sark feletti pályán az ellenfél megsemmisítésére.

következő oldal 1 / 2