A „győzhetetlen” Armada utolsó útja

2013. július 29. 17:34

„Flavit Jehovah, et dissipati sunt”, vagyis „Isten szélvészt küldött, és a hajók szétszórattattak” – olvasható a „győzhetetlen” spanyol Armada felett aratott elsöprő siker után kiadott angol érmén. A fölényes győzelemhez ugyanis a flottát vezető Lord Charles Howard és Sir Francis Drake zsenialitása, a bevetett nagy hatótávolságú ágyúk, valamint az angol hajók mozgékonysága mellett az időjárás is nagymértékben hozzájárult. Az ütközetet követő hónapokban a protestánsok meggyőződésévé vált: a csatát eldöntő viharos szél a bizonyíték, hogy Isten a gőgös pápistákkal szemben őket támogatja.

Korábban

II. Fülöp régóta készült a protestáns Anglia elleni háborúra. I. Erzsébet 1585-ben szövetséget kötött a spanyol uralom ellen fellázadó németalföldi felkelőkkel. Az angol kalózok Francis Drake vezetésével és a királynő engedélyével sorra fosztották ki a spanyol hajókat. A végső lökést pedig a katolikus skót királynőnek, Stuart Máriának Erzsébet által jóváhagyott lefejezése adta meg.

Az Armada 1588 májusában pápai felhatalmazással indult útnak az angliai partok felé a katonai és tengeri tapasztalatokkal alig rendelkező Medina Sidonia herceg vezetésével. A flotta július 27-án kötött ki Calaisnál, és másnap éjszaka kezdetét vette a sorsdöntő ütközet. Éjfél körül az angol flotta legénysége váratlanul nyolc, robbanóanyaggal megtöltött lángoló hajót küldött az Armada ellen.

A spanyoloknak két kísértethajót sikerült elsüllyeszteniük, azonban a széljárás egyre közelebb sodorta a vitorlásokat a hatalmas gályákhoz. Kitört a pánik. Az Armada legénysége elvágta a horgonyköteleket, így a hadrend teljesen megbomlott, és a több órás ütközetben a spanyol flotta megsemmisítő vereséget szenvedett.

Bár az Armadára Erzsébet angol királynő főminisztere által kiadott pamflet nyomán ragadt rá a „győzhetetlen” jelző, az angol siker jelentősége elvitathatatlan. Sokak szerint a spanyol flotta felett aratott fényes győzelemmel kezdődött meg Anglia több évszázados tengeri uralma.