Kocsmában végezte a hidegháborús titok

A notesz elhagyása igen érzékeny veszteség lett volna, mivel abban a szigorúan titkos eastcote-i kódfejtő (ebből lett végül a Government Communications Headquarters, GCHQ) eladdig soha nem látott részletei voltak. A Foreign Office biztonsági rendszerének vezetője, Arthur Askew több interjút adott Eric Tullett, a Sunday Express újságírójának, aki ezzel meglehetősen kényes, a széles közvélemény által csak a hetvenes években megismert információk birtokába jutott. Nem sokáig: egy rövidzárlat után ugyanis a feledékeny zsurnaliszta a londoni Fleet Street Old Bell nevű kocsmájának padlóján hagyta a szupertitkos feljegyzéseket.

A brit hírszerzés egyik testülete, a GCHQ ténykedése ma már jól ismert Nagy-Britanniában és világszerte, évtizedeken át azonban még a létezését is tagadták a szigetországban. Ennek jelentőségét a Bletchley Parkból Eastcote-ba költöző hírszerzés első igazgatója, Sir Edward Travis memorandumában foglalta össze. „Amikor Németország ellen harcoltunk, rendkívül fontos volt, hogy ne szerezzenek tudomást az itteni munkánkról, hiszen később még szintén folyamodhatunk ezekhez az eszközökhöz. Ezért fontos volt, hogy ne engedjünk abból a biztonságból, amihez hozzászoktunk. Ellen kellett állnunk annak a kísértésnek, hogy bevalljuk barátainknak és családtagjainknak, mivel is foglalkozunk igazából”.

Hat évvel Travis vészjóslónak bizonyuló intelmei után, Askew 1951 júniusában interjút adott Tulletnek, mikor a bizalmas beszélgetés szövegei a Ye Olde Bellben maradtak, s csak kis híja volt, hogy a szupertitkos feljegyzések nem kerültek illetéktelenek – a szovjetek – kezébe. Végül a kocsma egyik alkalmazottja, egy bizonyos Marie Cockburn találta meg a földön az iratot, átadta főnökének, aki értesítette a rendőrséget, ahonnan az az MI5-hoz került. A szervezet titkosügynöke visszaadta a noteszt Tulletnek, s figyelmeztette, hogy legközelebb legyen sokkal körültekintőbb.

Kevésbé reagáltak ennyire hidegvérűen Askew felettesi, akik alapos fejmosásban részesítették a férfit, mondván, egy újságírónak fecsegte ki a hírszerzés szigorúan titkos műveleteit. A Foreign Office-nak azért is főhetett a feje, mert az esetre csupán néhány héttel az évszázad egyik legnagyobb kémbotrányának kipattanása után került sor, amikor a KGB-nek dolgozó két brit diplomatának, Guy Burgessnek és Donald Macleannek sikerült elmenekülnie az országból.

Bár informális csatornákon Askew főbe lövése – esetleg szigorú megbüntetése – is felmerült, a hírszerző a két kém megszökése után nyugdíjba vonulhatott, a megjelenésre váró cikk inkriminált részeit pedig az MI5 cenzúrázta. A hírszerzés ezzel elhárította a GCHQ esetleges ismertté válásával járó veszélyt, a szervezet működése így több mint két évtizeden át titokban maradt a britek előtt.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

1. Mezőgazdasági és ipari termelés, kereskedelem a középkorban és a kora újkorban
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek

• Valóban összeomlott a holland gazdaság a 17. századi tulipánmánia után?
• Mekkora volt a 17. századi holland tulipánmánia okozta pénzügyi összeomlás?
• A légszennyezés már a középkorban is fenyegette az emberek egészségét
• A római maradványoktól a sártengerekig – milyen volt a középkor útjain közlekedni?
• Az EU középkori elődje: a Hanza-szövetség
• Többet dolgozunk, mint a középkori jobbágyok
• Az amerikai őslakosok tömeges pusztulása is hozzájárult a kora újkori „kis jégkorszakhoz”
• Létezett-e a középkorban „turkáló”?
• Hogyan lett a középkor a sajtkészítés virágkora?