Hagyta a bolgár kormány a macedóniai zsidók bevagonírozását

Történészek szerint 11 ezer, az akkor még Bulgária joghatósága alatt álló, a mai Macedónia és Görögország területéről származó zsidó végezte náci haláltáborokban a második világháború éveiben. Bulgária sokáig a 48 ezres zsidó közössége megmentőjének szerepében tetszelgett, ezzel próbálva közelebbi kapcsolatokat kiépíteni Izraellel.

„Ezt erősen politikai célokra használták” – fogalmazott Nikolay Poppetrov, aki több történésszel együtt úgy látja, a bulgáriai hatóságok gondosan ügyeltek arra, hogy ne beszéljenek a második világháború számukra terhes örökségéről, a holokauszt sötét oldaláról. A közvélemény előtt ismeretlen maradt a macedóniai zsidók ügye, a legfelsőbb szinteken azonban éles pengeváltásokra került sor Szkopje és Szófia között.

„Nincs amnézia egy nemzet emlékezetében” – nyilatkozta Todor Csepretanov macedón történész, hozzátéve, hogy a macedóniai zsidók deportálásában a bolgár kormánynak, a rendőrségnek és az uralkodónak is felelőssége van. „Nehéz lehet szembenézni a múlttal, de a szőnyeg alá seprés csak növeli a fájdalmat és a traumát” – tette hozzá.

Néhány történész úgy látja, Bulgária „kötelességének” érezte, hogy feláldozza a zsidókat az általa irányított területeken, mivel ezzel a saját zsidó közösségét tudta kimenteni a Harmadik Birodalom vaskarmai közül. 1943. március 9-én indultak volna az első tehervonatok a nyugat-bulgáriai Kyustendilből és Plovdidból délre, hogy onnan Lengyelország felé vegyék az irányt. Dimitar Peshev parlamenti alelnököt kyustendili választói figyelmeztették a zsidók bevagonírozására; a politikus ekkor egy 42 törvényhozó kézjegyét tartalmazó levelet juttatott el Bogdan Filov kormányfőhöz és III. Borisz királyhoz, amelyben az aláírók a deportálások leállítását követelték.

Az ortodox papság, az értelmiség és az illegalitásba vonult kommunisták is tömegmegmozdulásokkal álltak ki az ügy mellett, aminek következtében a királynak sikerült határozatlan időre elhalasztani a deportálásokat – amelyek azonban Macedónia nyugati részén, Észak-Görögországban és Szerbia déli területein megkezdődtek. A feljegyzések szerint összesen 11 343 főt küldtek a lengyelországi treblinkai megsemmisítő táborba.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

4. A világgazdaság a 20. században
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek

• Tizenhatszor annyi követ használtak fel az Asszuáni-gáthoz, mint a Kheopsz-piramishoz
• Saját hatalmát és a Szovjetuniót is elsöpörték Gorbacsov reformjai
• Szaddám Huszein 1991-ben úgy gondolta, megnyerte a történelem első élőben közvetített háborúját
• Gyűlölte a Sebhelyesarcú gúnynevet Al Capone
• A niagarai vízerőműhöz is szállított alkatrészeket a Škoda Művek
• A hadiipari korlátozásokból született az ikonikus olasz robogó, a Vespa
• Heves vitát váltott ki Potsdamban a háborús jóvátételek kérdése
• Keserédes „áldásként” formálta át Izlandot a második világháborús megszállás
• Kereskedelmi viszonyait fenntartva maradt semleges Svájc a második világháborúban