Az Újvilág első írástudói

a szó elszállt

Mary E. D. Pohl, a floridai állami egyetem antropológusa és két másik kollégájának a Science december 6-ai számában megjelent cikke nyomán egy régóta tartó vita újulhat ki a közép-amerikai írás eredetéről. A közép-amerikai írás eredetén túl valójában magának az írásnak a mibenlétéről van szó: honnantól számítanak a képek szimbólumnak, a szimbólumok fogalmaknak, a fogalmak hangoknak; illetve valójában ezen átmenet mely fokát is nevezhetjük írásnak?

A Science cikke azt fejtegeti, hogy a közép-amerikai írás a maják előtti Mexikóból, a Kr.e. 650 körüli időkből származik, vagyis legalább 350 évvel korábbi, mint a legrégebbinek hitt írásrendszer. A floridai kutatók a mexikói-öbölnél található mocsaras területen, San Andres mellett (Tabasco) egy szemétdombon bukkantak rá az olmék kultúrához tartozó maradványokra.

Az olmékok a mezoamerikai nagy civilizációk, a maják, a toltékok és az aztékok elődjének tekinthetők. Az olmékok Mexikó keleti részét és részben Közép-Amerikát tartották ellenőrzésük alatt Kr.e. 1300 és 400 között. Kultúrájuk legismertebb emléke az a körülbelül két tucat hatalmas faragott fej, melyek közvetlenül San Andres mellett, La Ventaban találhatók. A mostani leletek tanúsága szerint az olmékok a Közép-Amerika civilizációi közül elsőként formalizálták az írásrendszert és a 260-napos kalendáriumot.

Nagyjából 200 körül, amikor egy képzeletbeli maja írnok lerajzolta egy jaguár logográfját, senki sem lehetett bizonyos, hogy nem a pumára gondolt, így hamar rájött, hogy a szóírás nem olyan jó. (A logogramma vagy logográf szót jelölő írásjegyet jelent.) Emiatt keresett egy fonetikai jelölést is a logográfia (szóírás) mellé, hogy olvasója is pontosan tudja, hogy a jaguárra gondolt. Ez volt az a pillanat, amikor az írnok feltalálta a maja írást.

"Azt nem állítom, hogy fonetikát találtunk, de az biztos, hogy ezek olyan logogrammák, melyeket a maják átvettek. Egy olyan rendszer nyomaira bukkantunk, amely az olmékektől ered." – állítja tanulmányában Mary E. D. Pohl, a floridai állami egyetem antropológusa.

Kritikus hangok arra hívják fel a figyelmet, hogy az ókori írások – akár mezoamerikaiak, akár nem – legnagyobb problémája valójában nem az, hogy írásról van-e szó, hanem hogy vajon képesek vagyunk-e megfejteni a szimbólumrendszert. Hiába ugyanis a sok szövegmaradvány, ha nem ismerjük a kulcsot, a nyelvet. "Szükség van a fonetikus komponensre, amitől nyelvfüggővé válik az írás" - mondja Michael D. Coe, a Yale Egyetem antropológia professzora, a maja nyelv szakértője. "Ha nem beszéled a maját, olvasni sem tudod."

Például az etruszkot csupán amiatt ejthetjük ki, mert görög ábécével írták, ám ettől még elképzelésünk sincs arról, hogy mit jelentenek az etruszk szavak. Közép-Amerikában eléggé sok maja szöveg és a nyelvről, a kultúráról szóló kortársi leírás maradt fenn a spanyol hódítás időszakából. Sőt, számos modern nyelv is hasonlít a majához: 5,8 millió ember beszéli a maja nyelv valamilyen fokú leszármazottját. Még így is az 1950-es évekig tartott, míg a maja fonetikát megfejtették.

A világon az egyik legbonyolultabb írásrendszer a maja. Ez "logoszillabikus" jellegéből adódik, vagyis hogy logográfokat és fonetikai jelüléseket elegyít: az egyiptomi hieroglifához hasonlóan a szóírást a kiejtésre is utaló jelölőkkel díszíti fel. Korai változataiban kevesebb a fonetikai jelölés, ezért azok nehezebben is értelmezhetők. A legkorábbiak pedig lényegében már nem is nevezhetők majának, inkább afféle közlekedési táblához hasonló jelölés rendszerre emlékezetnek, melyben a jelölők jelentése az anyanyelvtől függetlenül is azonosítható. Ám ezt már nem is nevezzük írásnak, legfeljebb szimbólumrendszernek.

Éppen amiatt, mert nem tudni, milyen nyelven beszéltek az olmékok, még ha volt is írásuk, nem sok esélyünk van, hogy el tudjuk olvasni.