Jósda: az ókori görögség problémamegoldásának egyik útja
2011. augusztus 5. 11:51
Napjainkban a gazdasági válság számos problémát eredményez Görögország lakóinak életében. Felvetődhet a kérdés, hogy miképpen próbáltak megfelelő választ adni az égető politikai és gazdasági dilemmákra évezredekkel ezelőtt, amikor a görögségnek hasonlóan súlyos problémákkal kellett szembenéznie.
Korábban
Az ókori Hellászban a különböző jósdák jelentős mértékben meghatározták a döntéseket, arról biztosítva a hozzájuk betérőket, hogy cselekedetüket kegyeikbe fogadták-e az istenek vagy sem. Az ősi jóslásnak számos formája és módja volt, egyes esetekben a madarak röptét figyelték, míg máskor szent állatok belső szerveit használták fel, és volt ahol sorshúzást, színes kavicsokat, vagy éppen állati csontokat alkalmaztak. Ezen rituális szertartások bizonyos görög templomokban zajlottak, melyek közül kettő emelkedett ki hírnevével: Zeusz dodonai szentélye, és Apollón delphoi kegyhelye.
Az i. e. 8. századtól mőködő Delphoi fontos központ volt, ahol számos görög és más állam követe fordult meg, megoldást keresve problémás kérdéseire. Delphoi rítusai sok más görög szentéllyel ellentétben ismertek voltak, mert számos ókori alkotó - mint például Idősebb Plinius, Diodórosz Szikeliotész, Platón, Ciceró, Plutarkhosz, Aiszkhülosz, Sztrabón - megírta vagy kommentálta a szertartásokat. Noha a szentély működését nem értették teljességében, de mind említettek egy nyílást, amely felett Püthia papnője ült, aki belélegezte a gőzt vagy kortyolt a forrásvízből, amelyek segítették Apollón ítéletének közvetítésében.
Plutarkhosz - aki papként egy ideig a szentélyben szolgált - részletesen leírta Püthia papnőinek viselkedését a szertartás alatt. A párhuzamos életrajzaival híressé vált görög szerint illat áradt ki a belső szentélyből, amit ő az épület alapjai alól feltörő gőznek és forrásvíznek tulajdonított. A kigőzölgés Plutarkhosz idejében még nem volt erős, de ahhoz éppen elég volt, hogy a papnő enyhe transzba essen tőle. Apollón tolmácsnője először meghallgatta a látogató kérdését, azután elváltoztatott hangon kántálta el válaszát, végül láthatóan elfáradt.
A 19. század ásatásai során azonban nem találtak olyan leleteket, amelyek illettek volna ezen szövegekhez, viszont az 1980-as, 1990-es évek geológiai kutatásai felfedték a rejtélyt. A John Hale régész által vezetett multidiszciplináris csapat, melyben volt geológus, toxikológus, és kémikus is, megadta Delphi talányának kulcsát. A szentély bitument tartalmazó mészkő felett van, valamint két törésvonal fut Delphoi alatt; ezek súrlódása hőt termelt, ami gőz formájában oldhatta ki a petrokémiai komponenseket.
A szentély forrásának elemzése is segítette a tudósokat, ugyanis a víz etilént tartalmazott, édes illatú gázt, ami nemcsak a vízben hanem a kigőzölgésekben is benne lehetett. Az aneszteziológusok a huszadik század közepén az etilénnel kísérleteztek, ami kis dózisban transz-szerű állapotot, nagy adagban viszont eszméletvesztést eredményezett. Összességében, az etilén lehetett Delphoi titka, Hale csapatának és a későbbi kutatásoknak az eredményei igazolták az ókori forrásokat.
Zeusz dodonai szentélye is fontos helyszín volt, Homérosz műveinek hősei, Akhilleusz és Odüsszeusz is hivatkoznak rá. A régészeti kutatások szerint a szentély története a mükénéi időkig nyúlik vissza. Zeusz kegyhelye esetében feltételezik, hogy a szent hely eredeti „gazdája” Gaia lehetett. A görög főisten és Gaia tisztelete eleinte a szabad ég alatt, egy szent tölgyfa körül történt. A leletek szerint az ekörül elhelyezett bronzüstök visszhangját is jóslásra használták, valamint Zeusz szolgái a jóslás során jeleket olvastak ki a szent növény leveleinek susogásából és a lombban lakó galambok röptéből. Az i. e. 4. század elejétől kezdve kiépítették a templomot.
A két szent helyen a jóslás folyamatos volt egészen az i. sz. 4. századig, amikor a terjedő kereszténységnek köszönhetően Apolló szentélyét bezárták, Zeusz szent tölgyét pedig gyökerestül tépték ki.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
hadtörténet
- A törökök mellett a szomszédos hatalmakkal is szembe kellett szállnia Hunyadi Mátyásnak
- Első világháborús karabélyok kerültek a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumba
- Lengyel és magyar tisztek hozták létre az amerikai lovasságot
- Az Itália fölötti uralomért vívták a nagyhatalmak a lovagkor utolsó csatáját
- Franciaország kimerítését célozta a verduni Ítélet-hadművelet
- Minden lépésért meg kellett küzdeniük az amerikaiaknak Ivo Dzsimán
- Két hónapnyi ostrom után adta meg magát a történelem első kapituláló német marsallja
- Léteztek-e a valóságban a legendák női harcosai?
- A semmibe vett gótokkal vívott háború vetítette előre Róma bukását
- Halála után évekig rebesgették Lincoln gyilkosáról, hogy még mindig életben van tegnap
- A Loire-t hozta el az Alföldre a tiszadobi Andrássy-kastély tegnap
- Marcus Aurelius halálával a „jó császárok kora" is véget ért a Római Birodalomban tegnap
- Porig égett a történelem első terrorbombázásában Guernica tegnap
- A Képes Krónika díszmásolatát kapta ajándékba Ferenc pápa tegnap
- Más programok mellett egy óriási sárkány legyőzésével köszöntik a tavaszt Óbudán tegnap
- Századokon átívelő grafikai kiállítás nyílt a Szépművészeti Múzeumban tegnap
- Egy valódi hajótörött ihlette a börtönt is megjárt Defoe Robinsonját tegnap