Milyen húst fogyasztott a középkori ember?
2011. június 15. 12:02
Regionális és szezonális eltérések jellemezték a középkori ember húsfogyasztási szokásait, de általánosságban elmondható, hogy Nyugat-Európában a marha és a birka volt a legkelendőbb.
Korábban
Egy nemrégiben megjelent tanulmány néhány valóban érdekes részlettel szolgál a középkori húsfogyasztásról, benne a nyugat-európai régiók eltérő sajátosságairól. A húsfogyasztás a késő középkori nyugat-európai városokban: korabeli tanulmány című dolgozatban Ramón Agustín Banegas López angol, francia, olasz és spanyol, valamint portugál forrásokat elemzett.
A tudományos cikk legfőbb megállapítása, hogy Nyugat-Európában a középkori ember fő „húsforrása” a marha és a birka volt, míg a disznófogyasztás visszaesett a 14-15. században, ami a nagy pestisjárvány utáni állattenyésztési szokások megváltozására vezethető vissza. A tanulmány számos regionális sajátosságra hívja fel a figyelmet; például Franciaország északi részén és Angliában főleg marhát ettek az emberek – a 14. századi Mesnagier de Paris szerint a párizsiak hetente összesen 95 ezer kilogrammnyi marhahúst fogyasztottak, kétszer annyit, mint bármilyen más húsból. López szerint a korabeli szakácskönyvek tele vannak marhából készült ételekkel.
Az Ibériai-félszigeten teljesen más volt a helyzet. Lópeznek sikerült egy egyedülálló, 1462. évi adóösszeírásra bukkannia, amiből kiderült, hogy a középkori ember 70 százalékban birkahúst fogyasztott, míg marhát csak tíz százalékban. A katalán szakácskönyvek is ezt támasztják alá, szinte az összes recept a birka különböző elkészítési módjaival foglalkozik.
A korabeli Itáliában szezonális eltéréseket figyelt meg a kutató. „A tavasz végétől a tél beálltáig a birka volt a legkelendőbb, míg a disznó népszerűsége szeptemberben kezdett nőni, s a folyamat januárban tetőzött. A borjúhúst leginkább nyáron vették – főleg augusztusban és szeptemberben” – olvasható egy 14. század végi íródott pratói feljegyzésben.
A szerző szerint a húsfogyasztás változatossága az egyes régiók mezőgazdasági termelékenységre és a társadalmi szokásokra vezethető vissza. López megállapítja, hogy az itáliai arisztokrácia leginkább a fiatal lábasjószágok húsát kedvelte, amely „finomabb volt, mint a birkáé és a marháé, de persze drágábbnak és előkelőbbnek is számított”.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
8. Budapest világvárossá fejlődése
II. Népesség, település, életmód
- Időutazás a millenniumi ünnepségekre: 125 éve utazunk a Ligetbe a föld alatt
- Sokáig csak esernyővel lehetett átmenni a budai Alagúton
- Egykor a Városliget zenepavilonjai nyújtották a főváros legnépszerűbb szórakozását
- A gazdag és szegény gyermekek egyaránt birtokba vették a Városligetet a „boldog békeidőkben”
- Széchényi Ödön víziója által a világ második siklójával büszkélkedhet a főváros
- Az idők során szinte minden sportra biztosított lehetőséget a Városliget
- 800 mázsa lőport adott Ferenc József a budai Alagút építéséhez
- A kiállítások és vásárok hozták el az éjszakai fényt a Városligetbe
- Ostromok és újjáépítések kísérik végig a Vigadó történetét
- Kevés örömet lelt a pesti társasági életben Berzsenyi Dániel 15:05
- Imre király egyedül fogta el lázadó öccsét 14:20
- Nem nyerte el a korabeli kritikusok tetszését Beethoven IX. szimfóniája 09:50
- Eredetileg veszélyesnek tartották a Nagy-Britanniát és Franciaországot összekötő alagutat tegnap
- Érvénytelen házasságok és törvénytelen gyermekek tarkították Anglia történelmét tegnap
- Rooselvelttől kapott segítséget a nácik elől menekülő Freud tegnap
- Hazugságok sora kísérte Peary északi-sarki expedícióját tegnap
- Épített fény címmel nyílt kiállítás Lucien Hervé munkáiból a zürichi Le Corbusier-pavilonban tegnap