Gorbacsov közvetíteni próbált az első öbölháborúban

2011. január 24. 10:19 The New York Times

Szaddám Huszein Kuvait megszállásakor külügyminisztere útján Mihail Gorbacsov közbenjárását kérte, hogy a szovjet pártfőtitkár próbálja lebeszélni az amerikaiakat a megtorló invázió megindításáról.

Korábban

A kissé váratlan kérés után az iraki diktátor felajánlotta, hogy 21 napon belül kivonja csapatait Kuvaitból, de addigra az Egyesült Államok hadserege már ellenállhatatlanul masírozott Bagdad irányába. „A helyzet egyre rosszabb” – írta szovjet kollégájának címzett, érzelmileg túlfűtött levelében Szaddám. „Nemzetünk és hadseregünk meg van zavarodva. Azt kérdezzük magunktól, mi a fontosabb: a Szovjetunió tanácsa, vagy az amerikai fenyegetés?” – tette hozzá. Tanácsadói körében azonban már kevésbé fogalmazott diplomatikusan a diktátor, Gorbacsovot „gazembernek” nevezte, majd felkiáltott: „Megcsalt minket! Tudtam, hogy el fog árulni!”

A 2300 órányi magnófelvételt és több millió oldalnyi írásos dokumentumot az Egyesült Államok 2003-as inváziója után szerezték meg washingtoni illetékesek. A Sivatagi Vihar hadművelet 20. évfordulója alkalmából három irat került nyilvánosságra, az amerikai Nemzetvédelmi Egyetemen digitális formában tárolt anyagoknak ugyanis csak egy töredéke áll a kutatók rendelkezésére.

Ezekből többek között az is kiderül, hogy Szaddám Huszein mennyire meg volt arról győződve, hogy az Egyesült Államok nem képes szárazföldi hadműveletet indítani. Még akkor is, ha Washington negyedannyi embert veszít a háború során, mint Irak, végül el fog bukni – kalkulált a diktátor. Szaddám arról próbálta meggyőzni az iraki kabinet tagjait, hogy a világ egyáltalán nem szörnyülködne el, ha felgyújtanák a kuvaiti olajmezőket, megakadályozva ezzel az amerikai harci gépek berepülését.

Az iraki invázió és Kuvait megszállása után felerősödtek a hangok a Szaddám-rezsim által a szomszédos arab országba vezényelt hadsereg kivonására; erre egy ENSZ-határozat is felszólította Bagdadot, majd januárban egy a szárazföldi hadműveletet előkészítő légicsapás sorozat vette kezdetét. Erre azonban már Gorbacsov is akcióba lépett, s megpróbált a felek között közvetíteni. Tariq Azi iraki külügyminiszter február 21-én érkezett Moszkvába, s aznap este a szovjet pártfőtitkár Bushnak telefonon már „komoly elmozdulásról” beszélt: ezek szerint Irak nem akarja az öböl-menti krízis megoldását más közel-keleti kérdésekkel összekapcsolni, s hat hét helyett akár 21 nap alatt kivonná csapatait.

Gorbacsov diplomáciai erőfeszítéseinek keresztbe tett a lángoló kuvaiti olajmezők képe. Bush ekkorra már egy hét leforgása alatt űzte volna ki az iraki csapatokat, majd ultimátumot adott Bagdadnak. Február 23-án a szovjet pártfőtitkár közös, az ENSZ égisze alatt indítandó szovjet-amerikai akció lehetőségét vetette fel amerikai kollégájának, amellyel szerinte a jövőben elkerülhetnék a hasonló jellegű krízisek kibontakozását.

Amikor Szaddám Huszein arról értesült, hogy külügyminisztere még mindig nem érkezett meg az iraki fővárosba, beosztottjaival felolvastatta azt a levelet, amelyet előző éjjel küldött Gorbacsovnak, megkérdezve a Szovjetunió első emberét, miért nem tett többet az amerikai invázió megindítása ellen. Gorbacsov azt írta, hogy Bush nem értett egyet a szovjet javaslattétellel, majd kijelentette: ennek elkerülése érdekében Szaddámnak kilátásba kellett volna helyeznie az azonnali, 9-10 napon belül megvalósítható csapatkivonás lehetőségét.