Kamaravilág Magyarországon
2011. január 5. 10:47 MTI
Klauzál Gábor, az 1848-as Batthyány-kormány kereskedelmi minisztere kezdeményezte az elavult céhrendszert felváltó kamarák létesítését, de háttérbe szorította törekvését a forradalom és szabadságharc. Utóbbinak a leverése után Karl Ludwig Bruck, a Bach-korszak kereskedelmi minisztere közreműködésével jöttek létre a kereskedelmi kamarák 1850-ben. A két politikusnak azonban eltérőek voltak a céljai. Klauzál a magyar ipar és kereskedelem védelméért, Bruck a Habsburg Birodalom kereskedelmének és iparának az egységesítéséért, a belső vámok eltörléséért tevékenykedett.
Korábban
A tizenkilencedik század derekán összesen tizenegy területi kereskedelmi és iparkamara jött létre a Magyar Szent Korona országaiban. A pozsonyi, soproni, pest-budai, kassai, debreceni, brassói, kolozsvári, temesvári, eszéki, zágrábi, fiumei székhelyű kamarák regionális szerepkört láttak el.
A kamarák a törvény szerint kötelesek voltak a hatáskörükbe tartozó ügyek iránt véleményeket, javaslatokat és tudósításokat megfogalmazni a kereskedelmi minisztériumnak, e tárgybani megbízásaikat foganatosítani, a kereskedelem és ipar szükségleti és a forgalmi eszközök állapota körüli észrevételeiket nyilvánítani, és "különösen minden évben március hó folyama alatt a lefolyt napévben tapasztalataik felől fő jelentést nyújtani be, és abba foglalni mindazt, mit állásponkjukból kívánatosnak vagy javaslandónak vélnek".
A kamarák feladatai között voltak még a statisztikák gyűjtése (ekkoriban még nem működött statisztikai hivatal), tőzsdei és egyéb alkuszok vizsgáztatása, a választott bíróságok működtetése. A hatóságok a kamarák véleményének ismerete nélkül nem engedélyezhették cégek bejegyzését sem. Akkoriban nem fordulhatott volna elő az az eset, hogy olyan ember jegyeztet be újabb vállalkozást, aki előzőleg már hatot csődbe vitt (nem is beszélve a csalárd csődről, amely büntető törvénykönyvi alakzat volt), maga után hagyva a kifizetetlen alvállalkozókat. A kamarai tagság kötelező, a tagdíj pedig az adóalap egy százaléka volt. (Emiatt kezdetben nem igazán voltak népszerűek a kamarák.) A köztestületek vezetőségét a bejegyezett adófizető kereskedők és iparengedéllyel bíró iparosok választották saját maguk közül.
Az elsők között megalakult Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara tevékenysége a hajdúvárosokon kívül a Szabolcs, Békés, Csanád vármegyékre terjedt ki. Ekkor 1108 település tartozott hozzá. A kiegyezés után tovább bővült ez a kör, többek között Bereggel, Ugocsával, Máramarossal, Közép-Szolnokkal. Ekkor már 1652 település tartozott a kamarához. Később újabb helyeken, köztük Nagyváradon, Szegeden is jöttek létre kamarák. Az első debreceni kamarai elnök, az 1800-as évek elején Magyarországra áttelepült szlovén családból származó Svetits Mátyás volt, aki többek között elérte, hogy Szolnoktól ne Nagyvárad, hanem Debrecen felé közlekedjék a vasút.
Debrecen ekkor nagy gazdasági és társadalmi fejlődésen esett át. 1857-ben elérte a pesti vasút, sok gyárat, kereskedőházat alapítottak ez idő tájt. Nem csoda hát, ha a megalakult kamara székháza a legértékesebb középület lett a városban. Akkori pénzben kifejezve143 877 koronából és az iparosok munkájából épült fel. Falai között éljen az ipar és kereskedelem szelleme! - hangzott el az avatón. Az első debreceni kamara kései utódai máig sérelmezik, hogy a jelenleg egy korszerűtlen kockaépületben van a székházuk.
A 19. századbeli kamarák erőteljesen léptek fel érdekeik érvényesítése érdekében. Az egyik debreceni elnökük egyszer szemrehányást kapott a felsőbbségtől, mert titkára nyíltan kifejezést adott Habsburg-ellenességének. Arra kérték, függessze fel működését, és hívja össze a közgyűlést, amely majd felmenti beosztásából. A közgyűlés összegyűlt, de határozatában kimondta: Juszt sem mentjük fel a titkár urat!
1864-ben a kereskedelmi és iparkamarák kezdeményezésére alakult meg a pesti áru- és értéktőzsde, és a kamarák mutatták meg a magyar ipar és kereskedelem erejét az 1896-os millenniumi kiállításon. Később többek között segítették a monarchián belüli 1907-es vámunió megalakulását, 1922-ben megalkották a képesítéshez kötött iparágak szakvizsgáinak rendszerét. 1923-ban javaslatukra jött létre a tisztességtelen versenyt szankcionáló törvény, 1924-ben újraszabályozták a tőzsdét, 1926-ban a kamarák képviseletet kaptak a felsőházban, 1928-ban a megyei és városi törvényhozásban. 1933-ban véleményezési jogot biztosítottak számukra a kiállításokon részt vevők kiválasztásában.
1945-ben az újjáépítésben is nagy szerephez jutottak, mígnem 1948-ban - akárcsak tagjaik gyárát, üzemét, kereskedőházát - őket is államosították. Így már harmadízben szakadt meg szerves fejlődésük, hiszen 1919-ben a Tanácsköztársaság bezárta a kamarákat, és 1940-ben a háború felé sodródó kormány is korlátozta működésüket.
1948 után alakult Magyar Kereskedelmi Kamara csak a látszatot tartotta fenn a nyugati kereskedelmi partnerek felé, nevezetesen azt, hogy nálunk is van kamara. Feladatai szinte csak a külkereskedelemben voltak. 1985-ben gazdasági kamara létesült, de az is csak közelítette az igazi kamarák szerepkörét.
A rendszerváltozás után a kamarai törvény alapján született meg a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, majd ennek nyomán a hasonló profilú megyei köztestületek. Az utóbbi húsz évben jól betagozódtak a gazdasági élet korábbi szereplői közé, de nem tudtak olyan érdekérvényesítési szerepet betölteni, mint 19. és 20. századbeli elődeik. Ehhez sok esetben hiányzott a jogszabályi háttér is. Ha a hazai kis és közepes vállalkozókat védő új szabályozók hátszelével indulhatnak neki a következő évtizedeknek, bizonyára nagy sikereket érnek majd el - akár egy súlycsoportba kerülhetnek a hatalmas áruházláncokkal vagy más multinacionális cégekkel is.
Az Európai Unióban pedig visszaveheti régi értelmét a hajdani regionális szerepkör, amely most már a határokon is átívelhet. Ennek jegyében működik együtt a jövőben a debreceni és a nagyváradi kereskedelmi és iparkamara.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
8. Az ókori Athén
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek
- Milyen lehetett evezni egy ókori görög hadihajón?
- A varázsitaloktól a tömegpusztító fegyverekig: hat kevéssé ismert tény az ókori görögökről
- A külóni vérbűnhöz is köze lehet az Athénban feltárt rejtélyes tömegsírnak
- Korsóban eltemetett gyermekek, hátrabilincselt kezű csontvázak – az ókori Athén titkai
- Erósz játszmái – házasélet és szexualitás az ókori Görögországban
- Több millió ezüstérmét tárolhattak a Parthenón tetőterében
- Az ebola már az ókori Athénban is felütötte a fejét?
- George Clooney felesége segíti Athént az Elgin-márványok ügyében
- A bódult Periklész ihatott az Athénban talált kupából
- A kisebbségek kárára képzelte el Csehszlovákiát Beneš a második világháború után 15:05
- Számos alkalommal sebesült meg, de imádta a csatazajt Sir Adrian Carton de Wiart 14:20
- József Attila egykor betiltott kötete és Apponyi Albert emlékirata is kalapács alá került 13:20
- Megtalálták a veszprémi Szentháromság-szoborcsoport eredeti szobrait 11:16
- Sérült hangszalagja ellenére is dúskált a sikerben Frank Sinatra 09:50
- A Szondi-teszt megalkotásában is jelenetős szerepe volt Kozmutza Flórának 08:20
- Saját magáról mintázta Árpád vezért Feszty Árpád tegnap
- Még a hóhér sem bírta a király elleni merénylő vallatásának látványát tegnap