Régi fényében ragyog a milói Vénusz

2010. július 12. 08:49 MTI

A milói Vénusz, a párizsi Louvre leghíresebb görög művészeti kincse több hónapos restaurálás után ismét méltó helyen áll a világ leglátogatottabb múzeumában. A csaknem kétszáz éve Franciaországba érkezett antik nőszobor néhány titkát is feltárta, miközben gondosan megtisztították a múlt porától.

Korábban

A remekművet, amely a Szamotrakéi Szárnyas Győzelem nőalakja és a Mona Lisa mellett a Louvre három leghíresebb alkotásának egyike, egy külön számára berendezett igen nagy teremben helyezték el, hogy az évente előtte elvonuló hatmillió látogató a lehető legkedvezőbb körülmények között csodálhassa meg szépségét. A klasszikus görög művészetnek (i.e. 450 - i.e. 30) szentelt egész részleget átszervezték a múzeumban, hogy megfelelően irányíthassák a remekmű felé áramló tömeget.

Az i.e. 120-ra datált szobrot az égei-tengeri Ciklád-szigetekhez tartozó Mélosz-szigeten 1820-ban fedezte fel egy földműves. Görögország abban az időben török uralom alatt állt, Franciaország 1821-ben vásárolta meg a mindmáig az antik szépség megtestesítőjének tekintett nőalakot a konstantinápolyi francia nagykövet közbenjárásával. A Louvre annak idején egy hatalmas, több mint 200 négyzetméteres teremben állította ki, ahol 1848-tól 1934-ig "fogadta" a látogatókat. Ma újra ezen a helyen látható, de 1934-től mostanáig egy háromszor kisebb teremmel kellett beérnie.

"Mielőtt áthelyeztük volna, megvizsgáltuk a struktúráját" – magyarázta el az AFP-nek Jean-Luc Martinez, a görög, az etruszk és a római antikvitások részlegének igazgatója. A szobrot utoljára 1964-ben mozdították meg, akkor André Malraux kulturális miniszter Japánba engedte egy reprezentatív kiállításra. Az utazás során elmozdult a szobrot alkotó két tömb. Most gammagráfiát készítettek a csodálatos torzóról, ez a gammasugarakkal végzett vizsgálat azt mutatta, hogy biztonságosan áthelyezhető. Ugyanakkor felső része – a fej, a vállak, a hát – nagyon törékeny, mivel a szobor feltehetően igen hosszú időn át állt a szabadban.

Az idő múlásával a milói Vénusz "bepiszkolódott és egyre barnábbá vált" – mondta el Martinez. Olaj-, szappan- és gipsznyomok maradtak rajta, miután még a 19. században másolatot készítettek róla. Ezek az anyagok maguk is öregedtek, az évek pora pedig rájuk tapadt. A Louvre ezért úgy döntött, hogy eltávolítja az összes gipsztömést, "megtisztítja az ízületeket" és a teljes felületet. Az Anna Martinotta által végzett restaurálás 2009 novemberétől 2010 áprilisáig tartott. A művelet során a nőalak jobb melle alatt lévő gipszpótlásban egy kis papírdarabot találtak, amelyre felírták, hogy ezt a szépészeti beavatkozást 1936-ban végezték.

A Louvre szakértői feltették maguknak a kérdést, kiegészítsék-e a szobrot a 19. században gipszből készített, ráillesztett majd később eltávolított ballábbal – végül nemet mondtak erre a megoldásra. A gipszből készült orrot a restaurálás idejére eltávolították. Mint arról Martinez beszámolt, "elborzadva fedezték fel", hogy a Lange nevű szobrász, akit a szobor Franciaországba érkezésekor bíztak meg a nőalak restaurálásával, átszabta Vénusz orrát, hogy márványból illeszthesse hozzá a hiányzó részt. Végül akkor gipszből készült el a híres orr. A restaurálást felügyelő bizottság ezúttal is ezt a megoldást választotta, mert az a mód, ahogy Lange letörte az orrot, "egyszerűen borzalmas volt".

Vénusz első restaurálása, amelyre 1822 és 1824 között került sor, heves vitákat váltott ki. Kezdetben Lange a hiányzó karokat is pótolni akarta, el is készítette mindkettőt, de a polémia szerencsére megakadályozta, hogy azokat fel is helyezzék a torzóra. A Szamotrakéi Szárnyas Győzelem szobra ugyancsak bepiszkolódott, restaurálását 2012-re vették tervbe. Ami Leonardo da Vinci remekét, a Mona Lisát illeti, ő már évekkel ezelőtt új termet és különleges, golyó- és vakuálló üveget kapott a párizsi Louvre-ban.