Titokban fejlesztették fegyverré a himlőt

2009. november 23. 12:00 Fekete István

Az Egészségügyi Világszervezet 1979-ben bejelentette, hogy a világ megszabadult a 20. században 300-500 millió áldozatot szedő himlőtől. A nyugati hírszerzés legnagyobb megdöbbenésére azonban egy szovjet disszidens elárulta: korábban olyan illegális program irányításáért volt felelős, amelynek keretében a vírust titkos laboratóriumokban biológiai fegyverré fejlesztették. A történelemben először valószínűleg Nagy-Britannia vezetőinek fejében született meg a gondolat, hogy a himlőt háborús célokra használják fel.

Korábban

1754-63 között a britek és az indián törzsekkel szövetségben álló franciák között folyt versenyfutás a mai Kanada területéért. Sir Jeffrey Amherst, a brit erők észak-amerikai generálisa Henry Bouquet parancsnoknak azt sürgönyözte, hogy minden hadicselt be kell vetniük az elszánt amerikai törzsek megtörése érdekében. A britek a himlő terjesztésében találták meg a leghatékonyabb fegyverüket, amely pillanatok alatt végzett a bennszülöttekkel. A vírus következő hadtörténeti állomása az amerikai forradalom volt: 1775-76 telén a britek a Montrealt ostromló amerikai csapatokat tizedelték meg vele.

A második világháború alatt a britek és az amerikaiak nem tartották eléggé hatékonynak a himlő biológiai fegyverként való használatát, ugyanis akkor már könnyen hozzá lehetett jutni a vakcinához. 1969-ben a vietnami háborúban a civilek ellen felhasznált kémiai fegyverek bevetése miatti közfelháborodás következtében Richard Nixon elnök hivatalosan is lakatot tett a biológiai fegyverprogramra. Ezt egy nemzetközi egyezmény követte, amely megtiltotta a fejlesztést és a gyártást: az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió 1972-ben aláírta a Biológiai- és Toxin Fegyver Egyezményt.

Az Egyesült Államok eleinte azt hitte, hogy a Szovjetunió is lemondott a biológiai fegyvergyártásról. A bomba 1989-ben robbant, amikor egy magas rangú szovjet biológiai-fegyvertudós, a Nagy Britanniába expatriált Vlagyimir Pasechnik elárulta, hogy a Szovjetunió nemhogy felhagyott a programmal, hanem még fokozta is annak léptékét. A program irányításáért felelős Dr. Kanatjan Alibekov, ismertebb nevén Ken Alibek feljebbvalói azt mondták, hogy a britek és az amerikaiak nem szűntették be ilyen irányú tevékenységeiket, így Alibek igazolva látta a program létét, amelynek központja az 1973-ban alapított Biopreparat gyógyszerészeti cég lett.

Alibek később több ellentmondást is talált a KGB információi között; amikor 1991-ben az Egyesült Államokba ment, az ott tapasztaltak megerősítették gyanúját, ugyanis az amerikaiak a biológiai hadviseléshez szükséges összes létesítményüket már korábban megsemmisítették.

A férfi hamarosan mindent kitálalt a CIA-nek: a vírus teljes kiirtását zászlajára tűző globális kampány idején a szovjet doktorok mintákat vettek a himlőből, amelyből biológiai fegyvert készítettek a szovjet hadsereg számára. Az oroszok a világméretű kampányt még 1958-ban indították, s megígérték, hogy évente 25 millió dózis vakcinát gyártanak. Alibek állítása szerint a Kreml megértette, hogy ha a himlő terjedését megállítják, a vakcina pedig elfogy, akkor a fegyver a valaha volt leghatásosabb eszköz lehet az emberi faj megsemmisítésére.

A tudós beszámolójában elmondta, hogy a biológiai harci eszközök olyan stratégiai fegyvereknek számítottak, amelyeket Los Angeles vagy New York ellen is bevethettek volna. A himlő népszerűsége onnan eredt, hogy emberről emberre, elég könnyen – levegőn keresztül – terjedt, amely képes volt országos járványt is okozni, halálozási rátája pedig igen magas, 10-30%-os volt – ebből Zagorskban húsz tonnát halmoztak fel.

Alibek szerint a Szovjetunió felbomlása után a rosszul fizetett vagy munka nélkül maradt tudósok eladhatták a birtokukban maradt mintákat a lator államoknak. A tudós állítja: nyilvántartásba nem vett készletek is lehetnek más országokban. A nyugati hírszerzés szerint Észak-Korea és Oroszország is birtokában van annak a képességnek, hogy a himlőt tömegpusztító fegyverré alakítsa.