Forradalmár és terrorista: ma is vitatott az abolícionizmus mártíja

Brown mélységesen vallásos és a rabszolgaságot ellenző farmercsaládban született 1809-ben. Neki magának is tíz gyermeke volt, akiket megpróbált eltartani tímárságból, kereskedésből, földművelésből, spekulációból, de mindig csődbe ment. Ha mégis volt pénze, az abolícionisták (a déli államokban honos rabszolgaság eltörléséért küzdők) ügyét támogatta, földet adott menekült rabszolgáknak, egy fekete fiút örökbe is fogadott.

1855-ben gerillaként harcolt Kansasban a rabszolgaság ellen, itt lett tanúja annak, ahogy a déliek felégettek egy várost. Brown - akinek egyre inkább meggyőződése lett, hogy isteni küldetése a rabszolgák felszabadítása - bosszúból egy farmot támadott meg és brutálisan meggyilkolt öt fegyvertelen férfit. 1858-ban embereivel 11 rabszolgát szabadított ki Missouriban, ezután gyilkosként és tolvajként körözték, fejére vérdíjat tűztek ki.

1859. október 16-án 19 emberével (köztük három fiával és öt felszabadított feketével) elfoglalta a szövetségi hadsereg nyugat-virginiai fegyverraktárát Harper's Ferryben és hatvan túszt is ejtett. Brown úgy számított, hogy a környék rabszolgái majd csatlakoznak hozzá, ezután délnek vonul és véget vet a rabszolgaságnak. Nagy csalódására azonban magára maradt, ráadásul egy megállított, de később továbbengedett vonat értesítette akciójáról a hatóságokat. (Ebben a lövöldözésben halt meg az első áldozat, ironikus módon épp egy fekete vonatkalauz.)

A helyi milícia támadásait még visszaverte, másnap azonban 100 tengerészgyalogos élén megérkezett Robert E. Lee ezredes, később a polgárháborúban a déliek főparancsnoka. Lee felajánlotta a szabad elvonulást a túszokért cserébe, de Brown nemet mondott. Az ezt követő ostromban a védők többsége meghalt, ő súlyos sebekkel esett fogságba. A börtönből megszökhetett volna, de már a mártírságra készült, s nem élt a lehetőséggel.

1859. november 2-án gyilkosság, árulás és lázítás miatt halálra ítélték, a per során tanúsított méltóságteljes magatartása, bátorsága még ellenségei elismerését is kivívta. Egy hónappal későbbi kivégzése után Dél örvendezett, Észak gyászolt. Brown utolsó levelében ezt írta: "Teljesen bizonyos vagyok abban, hogy ennek a bűnös földnek a vétkeit csak vérrel lehet levezekelni. Azt hiszem, hiába ámítottam magam, hogy ez vérfürdő nélkül is lehetséges".

Szavai látnokinak bizonyultak: másfél évvel később, 1861. április 12-én kitört a háromnegyed millió ember életét követelő, négy évig tomboló polgárháború. Az északi katonák a Brownról született induló hangjaira meneteltek, de a déliek is köszönhettek neki valamit. Mivel a rabszolgatartók akciójának megismétlődésétől tartottak, elkezdték szervezni azokat a milíciákat, amelyekből a Konföderáció hadserege kinőtt. John Brown megítélése ma sem egyértelmű: egyesek a lánglelkű forradalmárt, mások - főként délen - a fanatikus terroristát látják benne. Akciója felveti a kérdést: a cél szentesítheti-e az eszközt, egy jó ügy érdekében elfogadható-e az erőszak és a törvényszegés.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2015

• Amikor a „kis munka” 33 hónapot jelentett - ondi kényszermunkások a Szovjetunióban
• Megaláztatás Szibériában - magyar nők a Gulágon
• Magyar sorsok a Gulágon: megjelent a Múlt-kor őszi száma
• Ondi kényszermunkások a Szovjetunióban 
• A támogatott, a tűrt és a tiltakozó Lengyel József
• Rudolf, a trónörökös halála
• A csalogány és a csalogányvadászok
• Marie Curie és a „rádiumlányok”
• Kivégzésük előtt mondták