Elhunyt Jakó Zsigmond történész
2008. október 29. 15:05
2008. október 26-án, életének 93. évében elhunyt Jakó Zsigmond romániai magyar történész, az erdélyi tudományosság doyenje.
Jakó Zsigmond Biharfélegyházán született 1916. szeptember 2-án. Tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, majd 1939-től a Magyar Országos Levéltárban dolgozott. 1941-től a kolozsvári Erdélyi Nemzeti Múzeum levéltárának munkatársa, majd 1950-ig vezetője lett, közben 1942-től a kolozsvári Ferenc József, majd Bolyai (utóbb Babes-Bolyai) Egyetemen tanított, 1947-1981 között professzori minőségben. 1949-től 1981-es nyugdíjazásáig a Román Akadémia kolozsvári Történeti Intézetének is munkatársa volt.
Fő kutatási területét az erdélyi középkori és kora újkori művelődéstörténet, igazgatástörténet, gazdasági élet, településtörténet jelentette. Tudományos tevékenysége kiterjedt továbbá a történeti segédtudományokra, a paleográfiára, diplomatikára, pecséttanra; a könyv- és könyvtártörténet területén is maradandót alkotott. A középkori latin írásbeliséggel foglalkozó egyes munkái a román egyetemeken tankönyvként szolgáltak.
Tehetsége korán megmutatkozott. A 24 éves kutató a Mályusz Elemér nevével fémjelzett népiségtörténeti iskolából kikerülve Bihar megye a török pusztítás előtt című művével elnyerte a háromévenként kiadandó legnagyobb díjat, a Kőrösy Flóra-jutalmat. A kuratórium a korszak legkiválóbb szakembereiből – Balanyi György, Domanovszky Sándor, Hajnal István, Lukinich Imre – állt. Erdélybe kerülve nagy lelkesedéssel vetette be magát a levéltári munkába, az Erdélyi Nemzeti Múzeum archívumában ő állította össze a gyalui váruradalom urbáriumait. Ezzel nagy lépést tett előre az ilyen típusú forráskiadványok módszertanában.
Jakó nagy hangsúlyt fektetett a latin nyelv művelésére, egyik egyetemi szakja a klasszika-filológia volt. A latin nyelv elsajátításával hatékony fegyvert szerzett a levéltári kutatómunkához. Nagy hatással volt rá Kelemen Lajos főigazgató, akinek útmutatásai alapján feltérképezte az erdélyi levéltári anyagot. Közös gyűjtőútjaik a közületi és magánkézben lévő levéltárak megismerésére irányultak, ezek során Jakó nagyon sok mesterfogást lesett el. A fiatal történész érdeklődését a nemzetiségi levéltárakra is kiterjesztette, tájékozódott a szászok kezén lévő dokumentumokról is. Világosan megfogalmazódott benne az a gondolat, hogy a múlt megismerésének egyik alapköve a forrásanyag teljes körű kiaknázása. A második világháború alatt és azt követő zűrzavaros időkben fáradhatatlanul dolgozott a pótolhatatlan levéltári örökség megmentésén.
Fontosnak tartotta a feldolgozott levéltári anyag közzétételét. Sajtó alá rendezte munkásságának egyik legnagyobb terjedelmű forráskiadványát: a kolozsmonostori konvent 1289–1556 közötti időkből megmaradt jegyzőkönyvét. Ez rendkívül jelentős információkat tartalmaz a korszak társadalmi, oklevelezési, törvénykezési, birtoklástörténeti viszonyaira vonatkozóan. A mű óriási mennyiségű hely- és névanyagával a névtörténet kutatóinak is adatbázisul szolgál. Az Erdélyi Okmánytár is a nagyszabású vállalkozások közé sorolható. Az 1997-ben megjelent első kötet a Magyar Királyságon belül kormányzati egységet alkotó erdélyi vajdaság Árpád-kori okleveles forrásainak kritikai számbavételét kezdte el, szilárd alapokat biztosítva Erdély középkori történetének tudományos igényű megismeréséhez. A második kötet Erdély történetének 1301–1339 közötti teljes forrásanyagát tette közzé. Az okmánytár az erdélyi vajda joghatósága alatt állott: hét belső-erdélyi vármegye, a Székely- és Szászföld, Közép-Szolnok és Kraszna vármegye adatait tartalmazza. A kötet használatát név- és tárgymutató segíti, valamint egy egyházigazgatási térképpel is kiegészül.
Vitathatatlan tudományos tekintélyét román szakmai körökben is mindig elismerték. 1970-től a bukaresti Társadalomtudományi Akadémia rendes tagja, 1996-tól a Román Akadémia tiszteleti tagja volt. Ő képviselte az erdélyi magyar tudomány érdekeit a magyar és román állam előtt. Az erdélyi magyar tudományos intézmények munkatársai számára pedig elsősorban szakmai mércét jelentett. Az iránta érzett tiszteletet a 80. születésnapjára ajánlott tanulmánykötet is jól mutatja. A magyar tudományos élet is számon tartotta eredményeit. A Magyar Tudományos Akadémiának 1988-tól tiszteletbeli tagja, 1990-től a Magyar Történészek Világszövetségének társelnöke volt, az ELTE tiszteletbeli doktorává avatta. Számos magyar tudományos kitüntetésben (Pro Cultura Hungariae, Széchenyi-díj, Kemény Zsigmond-díj, Pro Scientia Hungarica stb.) részesült. 1990-től 1994-ig az újjászülető Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöki pozícióját töltötte be.
Fő művei: Bihar megye a török pusztítás előtt. Budapest, 1940.; Az Erdélyi Nemzeti Múzeum levéltárának múltja és feladatai. Kolozsvár, 1942.; A gyalui vártartomány urbáriumai. Kolozsvár, 1944.; Adatok a torockói jobbágylázadások történetéhez (1637–1782.) Erdélyi Múzeum, 50. (1945), 1–2.: 130–160.; Az erdélyi vajda kancelláriájának szervezete a XVI. század elején. Erdélyi Múzeum, 52. (1947), 1–2.: 50–80.; A magyarpataki és kalini hamuzsírhuta története. Adatok az erdélyi kapitalista erdőgazdálkodásnak és a nagybirtok ipari vállalkozásainak kezdeteiről. Bukarest, 1956.; Az oklevélírások fejlődése Erdélyben a XII–XV. században. Levéltári Híradó, 8. (1958), 1: 34–81.; Ismeretlen magyar drámai emlék a XVI. századból. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, 9. (1965), 1.: 21–39.; Írás, könyv, értelmiség. Tanulmányok Erdély történelméhez. Bukarest, 1976.; A latin írás története. (Radu Manolescu társszerzővel) Budapest, 1987.; A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei (1289–1556). Budapest, 1990.; Erdélyi okmánytár I–II. Budapest, 1997., 2004.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Egyedi humorával nyűgözte le a közönséget Latabár Kálmán 18:05
- Macbeth, a tragikus hős és VI. Jakab, a boszorkányos király 16:05
- A protestánsok sérelmei vezettek az első defenesztrációhoz Prágában 15:05
- Az aszódi Podmaniczky–Széchényi-kastély 10:35
- Megpecsételte Napóleon sorsát a végzetes oroszországi hadjárat 09:50
- Saját országának nevét is megváltoztatta Mobutu, Zaire elnöke 09:05
- Utolsó pillanatáig nevettetett Harry Einstein, a nagy komédiás tegnap
- A politikai rendőrség még a szabadságharc után is veszélyesnek tartotta Mindszenty Józsefet tegnap
