Műkincskereskedők hozhatták Magyarországra a csegöldi táblaképeket

Az egyházat jelenleg a görög katolikusok használják. A középkori eredetű templom az évszázadok során több felekezetváltáson ment át: az újkorban a reformátusoké lett, majd a Vécsey család és a protestáns jobbágyok közötti konfliktus odáig fajult, hogy a lakosok nagy része még a települést is elhagyta. Helyükre a földesúr görög katolikus románokat telepített, akiknek az 1780-as években az üresen maradt templomot átadta.

A templomot a 19. század utolsó, illetve a 20. század első évtizedeiben többször bővítették, amely együtt járt a középkori részletek elvesztésével. A pusztulás előtt a településen illusztris személyek jártak, a MTA Archeológiai Bizottságának tagjai, Henszlmann Imre és Rómer Flóris, valamint az őket kísérő Schulz Ferenc. A tudósok felmérési rajzokat és feljegyzéseket készítettek, amelyeket az Archaeológiai Közleményekben tettek közzé. Különösen értékesek azonban azok a - máig publikálatlan - jegyzetek, amelyeket Rómer vetett papírra. Ő felfigyelt a templom téglafalazására, felvázolta a boltozatot, és a harangok feliratait. Az 1864-es út során keletkezett leírások alapján a csegöldi templom beleillett a késő gótikus falusi plébániatemplomok sorába.

A falunak már a 14. században is volt papja, amint az 1332-es és 1334-es tizedlajstromok tanúsítják. A terület az Anjouk alatt fokozatosan a nagyhatalmú Drágfi család birtokába ment át, a 15. századi források szerint kúriájuk is volt itt; a templom építésére, vagy a korábbi átépítésére ekkor kerülhetett sor. Az épület a 19. század végén vesztette el véglegesen középkori részleteinek nagy hányadát. A millennium tiszteletére ugyanis hajóját kelet felé bővítették, a szentély felét és a sekrestyét lebontották, a megmaradt középkori ablakokat átalakították. A toronynál klasszicizáló stílust alkalmaztak. A két világháború között újabb átépítést határozták el. A falkutatások jelenleg még váratnak magukra, de minden bizonnyal izgalmas részletek felbukkanása várható.

Csegöld a magyar művészettörténetbe az itt előkerült táblaképek révén írta be. Pataky István lelkészt 1922 tavaszán helyezték a községbe. Munkája során régiségek után is kutatott, amikor a parókia padlásán a szabadkémény nyílásának támasztva régi képeket fedezett fel. Ez év őszén Pataky két képet megmutatott Petrovics Eleknek, a Szépművészeti Múzeum igazgatójának. A lelkésznek ugyanis az volt a terve, hogy a festmények eladásából fogja fedezni a templom átalakításának a költségeit. Petrovics támogatta az elképzelést, de a pénzzé tételhez szükség volt a püspök engedélyére. Ő kissé "bekavart", mivel azt javasolta, hogy vonja be az ügyletbe Gerevich Tibort, aki ekkor (többek között) a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa volt. Így történhetett meg, hogy a Szépművészeti Múzeum költségén felszállított képek végül a Nemzeti Múzeumban kötöttek ki.

A befogadó múzeum Érem- és Régiségtárának igazgatója, Varjú Elemér konkrét javaslatokat tett a megvásárlásra, az összeget a Vallásalapból biztosította volna. (Petrovics nem tett árajánlatot.) Varjúnak azonban újabb vevőjelölttel is meg kellett küzdenie. Csernoch János esztergomi érsek, a Keresztény Múzeum fenntartója érdeklődést kezdett mutatni a képek iránt. Varjú ekkor levélben kérte a főpapot, hogy álljon el a megvásárlástól, mivel a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében csakis magyar eredetű tárgyak vannak, ráadásul az ország északkeleti régióját addig egyetlenegy tárgy sem képviselte. Az érsek ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy mivel a képek megvásárlását a "Magyar Katholikus Vallásalap" állja, ezért méltányosabb lenni azokat az esztergomi főszékesegyház képtárában elhelyezni. Végül Esztergom nyert: a Vallásalap 1924 elején kifizette az összeget, a képek pedig az Esztergomi Keresztény Múzeumba kerültek letétként.

Csegöldről összesen 10 táblakép származott, ezeket három csoportba lehet osztani. Különleges ikonográfiát képvisel a Vizitáció, amelyen Erzsébet és Mária méhében gyermekeiket is ábrázolták. A képek stíluskritikai vizsgálata valószínűsíti, hogy a táblaképek a középkorban nemigen lehettek Csegöldön. Terdik felfigyelt Rómer jegyzeteinek azon passzusára, amelyben arról számolt be, hogy a tudós pap Vécsey gróf birtokán "régi oltárok"-at látott. Ez alapján valószínű, hogy a képek a 19. században műkereskedelem révén kerültek Magyarországra, majd a templomnak a Vécsey család valamelyik tagja adhatta. Sajnos az egyházközség iratai erről semmiféle információt nem őriztek meg, újabb ismeretanyag más levéltári forrásoktól várható.