Az ókori mechanika nyomában

Kevesen kutatják

Vegyünk egy rongyokba öltözött, evezőpadhoz láncolt gályarabot, akit korbáccsal ösztökélnek munkára. Ez a gályrab pontosan tudja, hogy a hajó közepén a legkönnyebb evezni, bár fogalma sincs arról, miért. Gondoljuk azt is, hogy az evező egy emelő, az evezővilla a forgáspont, és a tenger a súly. Minél hosszabb az emelőkar a forgáspont evezős felőli oldalán, annál könnyebb mozgatni a súlyt. A hajó közepén - ahogy azt az evezősök jól tudták - a leghosszabb a távolság a kéz és az evezővilla között."

Ez a magyarázat az i.e. 3. században írt "Mechanikai problémák" című klasszikus görög értekezésben, az első mechanikával foglalkozó tudományos műben olvasható. Egy nemzedékkel megelőzte Arkhimédész "A síkidomok egyensúlyáról" című tanulmányát, amely eésőként bizonyította be az emelő törvényét.

Mark Schiefsky professzor görögöt és latint tanít a Harvardon, legkedveltebb szórakozása pedig Thuküdidész és Szophoklész munkáinak olvasása ógörög nyelven - tudósított a The New York Times. Csillagászattal is foglalkozik, és kilenc éve részt vesz a berlini Max Planck Intézet által szervezett Arkhimédész-projektben. Az Arkhimédész csoport a mechanika történetét kutatja, hogyan gondolkodtak az emberek az olyan egyszerű gépekről, mint az emelő, kerék, tengely, mérleg, emelőcsiga, ék vagy csavar, és hogyan alkottak ezekből a gondolatokból elméleteket és szabályokat.

Meglepően sok ősi tudományos szöveg túlélte ugyanis az idő pusztítását. Az Arkhimédész-projekt weboldala több mint 100 ilyen művet sorol fel, köztük Euklidész Geometriáját, Alexandriai Héron számszeríjakról és hajítógépekről szóló kézikönyvét, a középkori Jordanus Nemorarius algebráról és mechanikáról írott értekezéseit, és Galilei heliocentrikus világképet védelmező írásait. A legkülönösebb, hogy szinte senki sem olvassa ezeket a könyveket. A tudósok többsége ugyanis nem tud ógörögül, latinul, az arabról nem is beszélve, és inkább irodalommal, filozófiával, nyelvészettel vagy régészettel foglalkozik. Dr. Schiefsky szerint világszerte alig 100 ember van, aki a természettudományokhoz és az ókori klasszikusokhoz is ért.

A történelmi forrásanyag vizsgálata során az Arkhimédész-projekt kutatói felfedezték, hogy a fizika - vagy legalábbis a mechanika - fejlődésében szoros kapcsolat van a gyakorlat és az elmélet között. A gyakorlati hasznosítás mindig megelőzi az elméletet. A mesteremberek gépeket készítettek, de nem foglalkoztatta őket, hogy miért is működnek. Az elméleti szakemberek értelmezték a gépeket, és ennek alapján további szabályszerűségeket állapítottak meg, amiket újabb, összetettebb gépek építésére lehetett használni.

A kutatók úgy vélik, ennek a dialektikának a tanulmányozása révén jobban megérthetik, mit tudtak az emberek egy adott korban a természeti világról, és ez hogyan befolyásolta az életüket. "Mit teszünk, ha meg akarunk mérni egy 50 kilogrammos húst, de nincs hasonló ellensúlyunk? Egyenlőtlen karú mérleget használunk, amelynek a hosszabb karjára egy kisebb súlyt helyezünk, a rövidebb karjára pedig a húst" - magyarázza Dr. Schiefsky. A mázsálórúdként is ismert egyenlőtlen karú mérleg az emelő egy fajtája, amely még Arisztophanész  a Peloponnészoszi háború végén írt "Béke" című komédiájában is felbukkan.

1. Kevesen kutatják
2. Mire jó az ókori mechanika?