Együtt nevelkedtek a leendő királynék

Az új hazájába induló királynékra számos megpróbáltatás várt, mivel a bonyolult udvari viszonyok áttekintése csak hosszabb idő után volt lehetséges. Nem véletlen, hogy Diomede Caraffa a következőket tanácsolta Aragóniai Beatrixnak. `Bárhol lesz is Felséged és udvarhölgyeinek szobája, legelőször is bizonyosodjék meg arról, hogy a leányzók és a hölgyek el legyenek zárva a külvilágtól. S Felséged először is parancsolja meg: Zárd be vagy csukd be ezt az ajtót és ablakot. Ne szégyellje kimondani azért, mert újonnan érkezett, hiszen olykor csak arra kíváncsiak, hogyan is viselkedik Felséged, hogy próbára tegyék.`

A késő középkori magyar királynéi udvar szerkezetét és működését nem könnyű felvázolni. A jobb forrásadottsággal rendelkező Nyugat-Európa számos kutatója tudott megjelentetni monográfiát erről a kérdésről. Vizsgálat alá vetették a női és férfi tereket és ezek egymáshoz való viszonyát. Elemezték a nők életének a szervezését, amelyet a különböző életszakaszok (leány, feleség, anya, özvegy) egyértelműen meghatároztak. A királyné és udvara a hivatalos és félhivatalos politika színterét is jelentette, az udvari rendtartások pedig számos információt őriztek meg a társadalmi mobilitásról, az ünnepek és ceremóniák jelentőségéről. Fontos szerep jutott az udvarhölgyeknek, akik kiházasítása egyben a királyné kliensi körének bővítését szolgálta.

A magyarországi struktúrák feltérképezése azonban számos esetben nehézségekbe ütközik. Habsburg Mária 1521-es megérkezése előtt 15 évig nem létezett királynéi udvar, mivel anyósa, Anne de Foix 1506-ban hunyt el. Természetesen a királyné tragikus halála után továbbra is szolgáltak nők Budán, Jagelló Anna és Lajos királyfi udvartartásához hölgyek is tartoztak. Anna dajkája például a budai bíró felesége, Ursula Pemfflinger volt. A királyleány 1515 nyarán hagyta el a magyar székvárost, és I. Miksa császár meggyőzte apját, II. Ulászló magyar királyt, hogy leányát hagyja Ausztriában. Itt együtt nevelkedett Máriával, először Bécsben majd 1517 márciusától Innsbruckban. A két királyi sarj udvara gazdagon dokumentált, rendszeresen lejegyzett udvari személyzeti lajstromok, elszámolások és levelezések segítik a kutatók munkáját.

Ugyanakkor Habsburg Mária esetében a királynéi udvar összetételét az 1521-től 1531-ig terjedő időszakban sajnos nehéz rekonstruálni, ami a magyar kútfők hiányosságával magyarázható. Az innsbrucki forrásanyagból Mária későbbi udvari személyzetének megállapításához nélkülözhetetlen a Wormsban, 1521. május 3-án keltezett oklevél, amely a hercegnők házassági kelengyéjének és udvartartásának listáját őrizte meg. Ferdinánd és Anna esküvőjére 1521. május 26-án került sor, emiatt szükség volt a két leány udvarának szétválasztására. Mária ezután Magyarország felé indult, az országhatáron magyar arisztokrata küldöttség várta, élén Perényi Imre nádor özvegyével, Kanizsai Dorottyával. A jegyzék szerint II. Lajos leendő feleségét 84 fő kísérte el.

A királyné udvartartását két nagy csoport alkotta: az udvari méltóságok és a kiszolgáló személyzet. Az udvarmester és az udvarmesternő Mária bizalmi emberei közé tartoztak. A női udvartartásnak az ún. Frauenzimmer-magjához hat nemes hölgyet lehet sorolni. A rangban első saját személyzettel rendelkezett. "Frau Perseresserin" még Németalföldről jött Mária kíséretében, Innsbruckban ő volt a leendő királyné nevelője. A jelek szerint Magyarországra is eljött úrnőjével. Leánya, Margarethe von Bailleul Mária udvarhölgye volt, és őt is megtaláljuk Budán. A királyné udvartartásában férfiak is helyet kaptak, általában funkciók szerint lehet őket elkülöníteni. Az aludvarmestert a szeletelő/előmetélő követte, de az étekfogó is befolyásosnak számított. Az italokért a pincemester felelt, a ceremóniákat külön mester felügyelte.

Az udvartartás működését a rendtartások segítségével lehet feltérképezni. A rendtartások írásban rögzítették az ott szolgálók feladatait és kötelességeit, így megadta az udvar mindennapi életének a kereteit. Általában különválasztották az udvar egyes részlegeit. A királynék közös udvartartásának életviteléhez a fennmaradt több Frauenzimmer-rendtartás szolgáltat értékes adalékokat. A lakók állandó felügyelet alatt álltak és el voltak zárva a külvilágtól. Este nyolc óra után az ajtót bezárták, ha valamire szükségük volt, akkor haranggal jeleztek az ajtónállónak. A nap szentmisével indult, majd felszolgálták a reggelit. A vendégeknek szerény és erkölcsös viselkedést kellett tanúsítaniuk. Vasárnap, kedden és csütörtökön kerülhetett sor a táncra, de csak bizonyos fajtákat engedélyeztek.