Már nem a politikatörténet dominál a magyar történelemben

A kötet szerzői Bálint Csanád, Font Márta, Katus László, Kubinyi András, Pálffy Géza és Romsics Ignác. A kiadványt bemutató Ormos Mária akadémikus rámutatott, hogy a történelmet általában a politikatörténettel azonosítják, vagy az utóbbit oly mértékben túlhangsúlyozzák, hogy mellette minden más szempont eltörpül.

"Ez a kötet azonban szakít ezzel a szemlélettel.  Benne van ugyan a politikatörténet, de nem uralja az életet, hanem benne van az élet. Benne vannak az etnikai problémák, a demográfia, a vallás és a kultúra. Benne van a társadalom is, méghozzá nemcsak szerkezetileg, hanem aszerint is, hogy hogyan éltek az emberek, hogyan gondolkodtak" -  hangsúlyozta Ormos Mária, aki szerint ez az egyik szempont, amely "összetartja" a sokszerzős kötetet, biztosítva annak egységét.

A kötet egységét biztosító másik szempontként értékeli Ormos Mária a szerzőknek azon a törekvését,  hogy a magyar történelmet nem akarják "romantikus cicomákkal feldíszíteni", nem kreálnak "nagy hősöket", de ugyanakkor "pokolbeli gonoszokat sem". Mint megjegyezte, "ennek a magyar siraloméletnek", amelyről oly sokat lehet hallani a nemzeti történelemmel kapcsolatban, vannak reális okai. "Nem a levegőből származik a tatárjárás, sem a mohácsi vész, sem az ország több részre való szétszakítása, de Trianon, vagy a két megszállás sem. Mindez volt, de ha belegondolunk, alig akad Európának olyan népe, amelynek ne lettek volna ilyen gödrei" - emelte ki a történész.

Meggyőződése szerint a kötet talán a legfontosabb mondandója abban áll, hogy ezekből a reálisan kialakuló gödrökből "ez a nép mindig kikapaszkodott". "Ez nem kizárólag abban nyilvánult meg, hogy a magyar nép túlélt, hogy megmaradt, hanem abban is, hogy a mindenkor keletkező hátrányokat igyekezett leküzdeni. Állíthatjuk, hogy ez mind a mai napig igaz annak ellenére, hogy a 16. század óta sohasem sikerült föltornáznunk magunkat az élvonalba. Oda nem, de nem is szakadtunk le olyan mértékben, hogy kilátástalanná vált volna valaha is a helyzetünk" - hangsúlyozta a kötetet méltató Ormos Mária.

A Magyarország története első fő fejezete a magyarság eredetével és a honfoglalással foglalkozik. A második és a harmadik tárgya a középkori Magyar Királyság története, amelyen belül az Árpád-ház 1301-es kihalása számít választóvonalnak. A negyedik az Oszmán és a Habsburg Birodalom közé szorult és ezért három részre szakadt Magyarország történetét mutatja be 1526-tól 1711-ig. Az ötödik fő fejezet címe: Magyarország a Habsburg Monarchiában, időhatárai pedig 1711 és 1918. A kötetet záró utolsó nagy egység 1918 őszétől a 21. évszázad küszöbéig követi nyomon az ország történetét.

Az Akadémiai Kiadó ismertetése szerint "mivel a kötet tárgya nem a magyarság, hanem a mindenkori Magyarország története, az ország területén lakó nem magyar etnikai csoportok múltjára és a nemzetiségi kérdésre ugyancsak nagy hangsúly helyeződik. Az 1920 után kisebbségi sorba került magyarság története viszont csak annyiban tárgyaltatik, amennyiben közvetlenül kapcsolódik a trianoni ország történetéhez." Minden szerző a saját korszakára vonatkozó megbízható tudásanyag összefoglalására és közérthető prezentálására törekedett. Vitába szállnak a tudománytalan nézetekkel, és jelzik a sajátjuktól esetleg eltérő más szakmai álláspontokat.

"Bár ideológiai-politikai szempontból maguk sem értenek mindenben egyet, összeköti őket a szakma szabályainak ismerete és feltétlen tisztelete, valamint az emberi történelem végső kérdéseinek tudományos megválaszolhatatlanságába való belenyugvás" - hangsúlyozza az Akadémiai Kiadó, amelynek szándéka szerint a kötet hasznos segédeszközt jelenthet nemcsak a középiskolásoknak, egyetemi hallgatóknak és az oktatóknak, hanem a szélesebb olvasóréteg számára is.

(Múlt-kor/MTI)