A globalizáció végzett az amerikai bölényekkel

M. Scott Taylor, a Calgary Egyetem közgazdásza nemzetközi kereskedelmi jegyzőkönyvek és vadászati beszámolók alapján arra a következtetésre jutott, hogy 1870 után egy olcsó és könnyű cserzési módszert kezdtek használni Európában, amely hatalmas keresletet teremtett az amerikai bölénybőr iránt, amiből aztán cipőtalpat és gépszíjat készítettek. `A tanulmány valóban megoldja ezt a régi rejtélyt, és bemutatja, hogy a korábban kárhoztatott okok valójában ártatlanok, az igazi bűnös pedig a nemzetközi kereskedelem` - állítja Taylor.

Olvassa el a tanulmányt!

A dolgozat felmenti az amerikaiakat e bűn alól, és sok tanulsággal szolgál azon fejlődő országok számára, amelyek ma is természeti forrásaik exportjából élnek. "Egy kissé ironikus, hogy az Egyesült Államok környezetvédelmének legszomorúbb fejezetét nem az amerikaiak, hanem az európaiak írták" - állítja a kutató. Észak-Kanadától Mexikóig a 16. században a becslések szerint 30-75 millió síksági bölény élt, amely évezredekig az őslakosok fő megélhetési forrása volt. Az 1880-as évek közepére csupán pár száz bölény maradt meg e hatalmas állományból.

Taylor érdeklődését egy film keltette fel, amelyben a bölényt azért vadászták, hogy kabátot készíthessenek a szőréből. A kutató összevetette a lemészárolt bölények számát azon amerikaiak számával, akiknek kabátra lehetett szükségük. Az eredménynek nem volt semmi értelme. Ezért elkezdte tanulmányozni az exportadatokat, amelyeket a többi történész és kutató csak nehezen tud értelmezni, vagy figyelmen kívül hagy más, vonzóbb magyarázatok kedvéért.

A történészek sokat írtak arról, hogy az amerikai hadsereg és kormány - közvetett népirtást végrehajtva - miként tizedelte a bölények számát az őslakosok ellenőrzése érdekében. A kabátok, pokrócok és a hús iránti kereslet, a vonatról történő sportvadászat, a szárazság, a környezeti változások és az őslakosok néhány új vadászati módszere egyaránt hozzájárult a bölények kipusztulásához.

Taylor szerint azonban a bölények legnagyobb részét mindössze egy szűk évtized alatt - 1870-es és 1880-as évek között - pusztították ki, közvetlenül azután, hogy Európában új cserzési technikát vezettek be. A bőrök 75 cent és 3,50 dollár között keltek el, mintegy 6 milliót exportáltak belőlük (ennél jóval több bölényt gyilkoltak le), amikor az európai katonákat bölénybőrből készült ruhákkal látták el, mert azok tartósabbnak bizonyultak a marhabőrből készülteknél. A polgárháborúból alig felocsúdott amerikai kormány pedig nem tett sokat természeti forrásai megőrzése érdekében, és ki volt szolgáltatva a piaci keresletnek.

Az összehangolt erőfeszítéseknek köszönhetően ma már 500 ezer síksági bölény él Észak-Amerikában. Az állománynövekedés titka, hogy a legtöbb bölény magántulajdonban van, húsukért tenyésztik őket. A tiszta vérvonal eltűnőben van, mivel gyakran keresztezik szarvasmarhával.