Hogyan beszélgessünk olyan könyvekről, amelyeket nem olvastunk?
2007. október 3. 17:00
Habent sua fata libelli, a könyveknek megvan a maguk sorsa - mondta a 13. században Terenziano Mauro olasz író.
Korábban
A szerző a nem-olvasás erényeit méltatva fontos beidegződéseket fricskáz meg. Az első az, hogy olyan társadalomban élünk, amelyben az olvasás, különösen bizonyos - társadalmi rétegek szerint változó - szövegek olvasása kötelező, sőt ezeket a megvetés terhe mellett tilos nem olvasni. A második bevett vélemény, hogy mindent el is kell olvasni az elejétől a végéig, aki nem olvas, majdnem olyan megvetendő, mint aki gyorsan, csak lapozgatva olvas és ezt el is árulja (például ha egy irodalmár bevallja, hogy nem olvasta el teljes terjedelmében Marcel Proust nagy regényfolyamát, holott legtöbbjükkel ez a helyzet).
A harmadik az, hogy csak olyan könyvről lehet véleményt mondani, amelyet el is olvastak - holott, hangoztatja Bayard, "igenis lehet szenvedélyes vitát folytatni olyan műről, amelyet nem olvastunk, olyanokkal is, sőt főleg olyanokkal, akik szintén nem olvasták". Ahogy az esszé kibomlik, az olvasó meglepetten tapasztalja, hogy bizony a francia irodalom-oktató alaposan ismeri tárgyát - például részletesen felsorolja a nem-olvasás különböző, változatos típusait, a ki sem nyitott, az átfutott, a hallomásból ismert, az elfelejtett könyvek különböző fokozatait.
S noha paradoxnak tűnik, minél több köze van valakinek az irodalomhoz és a könyvekhez, annál több az ilyen, nem - vagy nem teljesen - olvasott könyvek száma, hiszen mesterségéből következik, hogy még többet kellene ismernie közülük. Amikor pedig a könyv olvasója az arra vonatkozó tanácsokkal ismerkedik, hogy miként társalogjon a nem olvasott művekről, végül is az irodalom befogadásának különböző vonatkozásairól kap szórakoztató eligazítást.
A figyelmes könyvbarát - már amennyiben nem veszi igazán komolyan a szerzőnek az olvasás veszélyeire vonatkozó figyelmeztetéseit - Pierre Bayard művéből végül is nem a kultúra elutasítására, hanem éppenséggel könnyedebb fogyasztására, mint a magyar utószó szerzője, Kovács Ilona fogalmaz, "az olvasás felszabadítására" kap recepteket. Alighanem ez magyarázza, hogy a nem olvasásról szóló mű tartósan ott tanyázik a francia bestsellerlistán.
Mármint azoknak a könyveknek a listáján, amelyeket illik vagy illett volna elolvasni. Ez azonban korántsem azt bizonyítja, hogy vevői el is olvasták, csak azt, hogy megvásárolták. Aminthogy az, aki ezt az ismertetést böngészi, szintén nyugodtan feltételezheti, hogy megfogalmazásánál már alkalmazták a szerző tanácsait arról, miként kell beszélgetni - vagy írni - olyan könyvekről, amelyeket nem olvastunk.
Lazi könyvkiadó, Szeged, 187 oldal, 1990 Ft
(Múlt-kor/MTI)
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Festőként kezdte pályafutását a fényképezés egyik úttörője, Mathew Brady 10:35
- Hatásvadász bestsellereiről lett ismert a 2. világháborút is megjárt Herman Wouk tegnap
- Tiszavirág-életűnek bizonyult Norvégia első függetlensége tegnap
- A magyar történelemben Mária volt az első nő, akinek fejére került a Szent Korona tegnap
- Újabb corvinák érhetőek el az Országos Széchényi Könyvtár online felületén tegnap
- Emlékérmékkel ünnepli a független magyar pénzügyi rendszer létrehozását a Nemzeti Bank tegnap
- Nemzedéke magányát és csalódásait jelenítette meg verseiben Dsida Jenő tegnap
- A bécsi udvar fojtogató légköréből menekülve érte utol a végzet a magyarok királynéját, Sisit tegnap