Kalandozások Pannóniában: limes a Sárköz mentén

A limes hadiútja Dunaszekcsőtől (Lugio) észak felé jelentős távolságra haladt a Duna mai vonalától. Ennek oka a folyó ezernyi ágra való szakadása, amely szinte áthatolhatatlan mocsaras, ingoványos területet alkotott akkoriban. Ezt a Bátától egészen Tolnáig terjedő területet nevezzük ma Sárköznek. A természet adta védelem miatt a rómaiak kisebb létszámú helyőrségeket helyeztek el a területen azonosított három erődben.

Az idők folyamán innen a limes többi részéhez képest jóval kevesebb leletanyag került elő, így a rendelkezésre álló információk még ma is hiányosak. Sokat köszönhetünk Wosinsky Mórnak, aki az 1800-as évek végén, a környéken fellelhető római emlékeket dokumentálta és a terepbejárásai, ásatásai során gyűjtött leletek az általa alapított és róla elnevezett szekszárdi Megyei Múzeum állandó kiállításán láthatók.

Az említett három erődítmény közül az első a mai Várdomb területén, a castellum központjában lévő magaslaton feküdt. Wosinsky Mór a szórványosan, de nagy bőséggel előkerülő leletek, földmunkák során talált sírok és épületmaradványok alapján Ad Statuas erődjével azonosította a helyet. Akkor jelentős temetőrészt bolygattak meg a falu fölötti domboldalban, és sajnos a leletek nagy része elkallódott. Több helyen a házépítések, vízvezeték ásások során vastag kőfalakat találtak, amelyek feltehetően az erődhöz tartoztak.

A következő erőd és település helyének meghatározása sok fejtörést okozott a kutatóknak, és Alisca táborának pontos azonosítása egészen az utóbbi időkig bizonytalan volt. Korábban a régészek az erődöt Szekszárd területén, a Kálvária-hegy oldalában valószínűsítették, ám ez a későbbiekben nem állta meg a helyét. Az Őcsénytől kissé északra, a volt Szigethpuszta területén, a Báta-patak déli partján fekvő római erődítményről Wosinszky Mór számolt be először. Az ide vezető római út Szekszárd északi részén lévő temetőnél ágazik ki a limes hadi útvonalából. Az akkor még mocsaras területre vezető - a köznyelvben Ördögvettetésnek nevezett - út alá töltést építettek, amely még ma is megfigyelhető.

Régészeti kutatást eddig nem végeztek az erőd területén vagy környékén, egyedül az újabb terepbejárási adatok, valamint a légi felvételek értékelése hozott új információkat. Az erősség nagysága az aránylag jól kirajzolódó körvonalak ellenére sem határozható meg pontosan, mivel a felvételeken látható jelek mind keleten, mind pedig délen nem tekinthetők biztosnak. Az egykori épületek körvonala azonban a nyugati és az északi oldalon még ma is markánsan kirajzolódik a terepen. Hossza mintegy 200-250 méter, a szélessége pedig 160 méter lehetett.  Egy kevés információt eredményezett az az 1976-os engedély nélküli építkezés, amikor a helyi termelőszövetkezet egy emésztőaknát mélyített a római erőd keleti részén, és ott 2-3 méter vastag római réteget találtak a földben.

Bizonytalanság uralkodott Alta Ripa földrajzi helye felől is, amit egyrészt az ott talált maradványok eltűnése, másrészt pedig tévesen értelmezett neve okozott. A névben szereplő alta nemcsak magasat, hanem mélyet is jelenthet, mivel ez a szó a latinban csak magasságkülönbség jelzésére szolgált, függetlenül a szemlélő helyzetétől. Az "alacsony part" kifejezés viszont tökéletesen illik Tolna térségére.

Az erőd pontos helyét nem sikerült azonosítani, mert a Duna itt lelassulva nagy ívekben folyt évszázadokon át és feltehetően elmosta a castellum maradványainak nagy részét. Wosinsky Mór és Fényes Elek is beszámolt a Dunában lévő romfalakról. Timon Sámuel 1754-ben azt írta, hogy ahol az ő gyerekkorában a Duna folyt, a néphit szerint korábban templom állt. Nagy valószínűséggel ezek az egykori római erőd alapfalai lehettek. Ezt látszik erősíteni az a tény is, miszerint a helyiek a környéken nagyobb mennyiségű római pénzt találtak.

Web: www.lugio.hu, www.ripapannonica.hu
Blog: romaikor.blogter.hu, romanage.blogter.hu