Túlnépesedés és sírrablás fenyegeti a dél-amerikai Római Birodalmat

Magyar régészek Peruban

Múlt-kor: Milyen magyar kutatások és ásatások voltak Peruban illetve az inkák között?

Gyarmati János: Senkit nem fogok meglepni azzal, hogy nagyon kevés magyar kutató dolgozott Peruban, de azért két nevet mindenképp meg kell említeni. Az egyikük - aki valamennyire ismert itthon is - Fejős Pál, aki a 20. század első felében filmrendezőként dolgozott Hollywoodban, majd otthagyta a szórakoztatóipart és néprajzi filmezésre állt át. Antropológus lett és 1940-41-ben egy komoly régészeti expedíciót is vezetett a Cuscóhoz közeli inka lelőhelyek felkutatására és felmérésére. Abban az időben ez egészen kivételes teljesítménynek számított, annak megszervezésével és fenntartásával együtt. A kutatásairól írt munka a mai napig megtalálható az inka építészettel foglalkozó könyvek forrásai között.

Kokaszívás, szex és koponyalékelés a Szépművészetiben

A másikuk - az itthon teljesen ismeretlen - Rózner Géza 1964-ben vett részt egy expedícióban, amelyet a sokáig keresett utolsó inka fővárosba, Vilcabambába vezettek. A várost az amerikai Gene Savoy fedezte fel 1964 közepén, majd visszatért Limába, és ott találkozott össze a magyarral, aki a 60-as évektől filmesként bejárta az egész régiót, és több díjnyertes alkotást is készített. Rózner tehát a második expedíció fotósa, és filmese lett 1964 végén: régészeti gyűjteménye a Néprajzi Múzeumba került, fotóanyagai és filmes eszközei pedig szintén ott találhatóak.

MK: Ön hogy került Peruba?

Gy.J.: A térség egyetemistaként kezdett el érdekelni, és aztán abban a viszonylag szerencsés helyzetben voltam, hogy a 80-as évek közepén az egyetem befejezése után előbb - egy kulturális csereprogramnak köszönhetően - Mexikóba juthattam el, ahol a 90-es évek közepéig több alkalommal is dolgoztam. Engem a leginkább azonban az inkák érdekeltek, és mindig szerettem volna eljutni Peruba, ami aztán a 90-es évek első felében vált lehetségessé. Ott elsősorban az inka korszak ragadott magával, és ezzel kapcsolatban kerestem közvetlen terepmunkát lehetővé tevő kutatási lehetőségeket. Azóta két, négy éves kutatóprogramnak köszönhetően (1995-től 1999-ig, és 2004-2008-ig) különböző bolíviai lelőhelyeken dolgozhattam. Érdemes megemlíteni, hogy ezek magyar kutatóprogramok, tehát nem arról van szó, hogy egy érdeklődő magyar egy amerikai ásatáshoz csapódik oda, ez teljes mértékben magyar finanszírozású: mindkettő az Országos Tudományos Kutatási Alap programja, amihez sikerült amerikai kutatási támogatást is szerezni.

MK: Az amerikai őslakosok közül a legnagyobb kiterjedésű és legszorosabban szervezett államot az inkák alakították ki az Andok középső vidékén. Hogyan oldották meg a tízmillió lakosú birodalom irányítását?

Gy.J.: Az elmúlt másfél évtizedben ezzel a témával foglalkoztam közelebbről is, és legutóbb pont a Múlt-kor adásában beszéltem egy ilyen katonai központ feltárásáról. Nagyon fontos, hogy Peru igazából egy egymillió kilométeres nadrágszíj, egy hosszú keskeny terület nehéz terepviszonyokkal. A szállítás, irányítás és az emberek mozgatása így nagyon komoly kérdés a birodalom megértéséhez, és ezt a célt egy olyan intézményrendszer szolgálta, amit talán a Római Birodalomhoz szoktak hasonlítani. A mai ismereteink szerint ez az úthálózat 23 ezer kilométert jelentett, amelynek ma csak egy kis százalékát ismerjük. A birodalomban két főút volt, az egyik a hegyvidéken haladt Cuscóból Quitóig, és vezetett tovább a kolumbiai határig, illetve ugyancsak a hegyvidéken haladt tovább Argentína felé. Ezzel nagyjából párhuzamosan volt egy tengerparti főút is, emellett voltak a két főútvonalat összekötő, a hegyeken keresztül haladó kisebb utak is.

Ezek csomópontjain különböző méretű, rendű és rangú illetve funkciójú települések léteztek. Ezek egy részét már az inkák előtt is lakták, ám sok esetben maguk az inkák alapították azokat. Az utak csomópontjain a legfontosabb tartományi vagy adminisztratív központokból alig egy tucatnyi lehetett, és ezekben volt a tartományi kormányzók székhelye is. A helyi irányítás is innen történt, de hogy ez mennyire problémás volt, azt a spanyolok hódításának hajnalán is láthatjuk. Ekkorra ugyanis a birodalom fővárosát Cuscóból a 2000 kilométerre délre található Quitóba helyezték át, mert az egyközpontú irányítás már nehézzé vált. Sajnos nem tudjuk, hogy mi lett volna, ha nem érkeznek meg a spanyolok: a birodalom nagysága miatt valószínűleg darabokra esett volna. Ha abból indulunk ki, ami korábban az inkák előtt 400 évig fennálló Wari Birodalommal is történt, ez igen valószínűnek tekinthető.

1. Magyar régészek Peruban
2. A ma is élő inka logisztika
3. Ősi hagyományok és spanyol hódítók
4. Olvadó piramisoktól a hegyvidéki szállodákig