Olasz navigátorról nevezték el az új kontinenst

1512. február 22-én halt meg Amerigo Vespucci olasz navigátor, felfedező, akiről elnevezték a nemrég felfedezett kontinenst, Amerikát.

Navigációt oktatott a Mediciek bankárja

Amerigo Vespucci 1451-ben vagy 1454-ben született egy gazdag firenzei kereskedőcsaládban. Humanista nevelést kapott, sokat olvasott, könyveket és térképeket gyűjtött. A Medici család 25 éves korában franciaországi küldetést bízott rá, ezt teljesítve a Medicik `bankjának` alkalmazottja lett.

Főnökei 1491-ben spanyolországi ügyeik intézésére Sevillába küldték, s ebbéli minőségében valószínűleg jelen volt, amikor Kolumbusz visszatért első útjáról. A későbbiekben részt vett Kolumbusz további expedícióinak előkészítésében, s nagy valószínűséggel a harmadik előtt személyesen is megismerkedtek.

1497 és 1504 között saját állítása szerint négy, bizonyíthatóan két utazást tett az Újvilágban. A történészek jelentős része egyetért abban, hogy 1497-ben nem szállt hajóra, viszont bizonyos, hogy 1499-ben a spanyol Alonso de Ojeda expedíciójához csatlakozott. Guyana partjaitól már egyedül hajózott Dél-Amerika partjai mellett túl az Amazonas torkolatán, a déli szélesség hatodik fokáig. Akkor még úgy vélte, Ázsia egy egészen keleti félszigetét érte el, ahová Ptolemaiosz Cattigara városát tette.

A fellelkesülve visszatérő Vespucci azonnal útnak akart indulni, hogy ezen az úton elérje Indiát és Ceylont, de a spanyol kormányzat gyorsan leforrázta. 1501-02-ben immár portugál szolgálatban érte el a brazil partokat, majd dél felé haladva felfedezte a La Plata torkolatát, egyes vélemények szerint egészen a Tűzföldig jutott. Ő maga említést tesz egy 1503-04-es expedícióról is, de e kérdésben nagy a bizonytalanság, - akár igaz, akár nem, lényegi felfedezést már nem tett.

1505-ben megnősült, honosították Spanyolországban, s a hajózásban és a kereskedelemben egyformán jártas férfiúként felvételt nyert a két évvel korábban alapított Nyugat-indiai Kereskedőházba. Bár ő maga égett a vágytól, hogy ismét tengerre szállhasson, csalódnia kellett. 1508-ban Ferdinánd király Kasztília főrévkalauzának nevezték ki, a tisztséget haláláig viselte. A hangzatos elnevezés azt takarta, hogy a spanyol flotta kormányosait kellett megtanítania a navigáció és a kozmográfia rejtelmeire, felügyelte a kapitányok által szolgáltatott adatok összegyűjtését a térképek készítését. 1512. február 22-én halt meg Sevillában, özvegyének férje érdemeire való tekintettel nyugdíjat folyósítottak a kincstárból.

A német humanista tévedése maradt fenn

Vespucci hírneve két vitatott hitelességű levelén alapul, amelyek több nyelven és számos országban megjelentek, de eredeti kéziratban nem maradtak fenn. Az első, az Új világ (Mundus Novus) című, 1501-ben Medici bankárnak íródott és ebben a szerző két útjáról tesz említést. Az 1504-es második levél címzettje Sonderini, Vespucci gyerekkori firenzei barátja, s ennek már a címe is Négy Utazás.

A levelek és Vespucci utazásainak száma körül heves vita bontakozott ki. Néhányan úgy vélik, Vespucci eltúlozta saját szerepét és szándékosan ferdített, megint néhány tudós szerint a leveleket az ő beszámolóinak felhasználásával mások állították össze. Mindenesetre akár Vespucci a szerző, akár nem, az európai közvélemény ezekből tudta meg az új kontinens létezését és a felfedezést Vespucci nevéhez kapcsolta.

Waldseemüller térképe

Maga Kolumbusz még abban a hitben halt meg, hogy Ázsiát fedezte fel, Vespucci azonban rádöbbent, hogy az elfogadott földrajzi hagyomány nem egyeztethető össze a tényekkel és kimondta: nem Ázsiában, hanem egy másik földrészen járt. (Az igazsághoz tartozik, hogy Vespucci levelei nem csak e felfedezés miatt voltak oly népszerűek: kimerítően leírta ugyanis a déli csillagos égboltot, az új országok éghajlatát, élővilágát, az indiánok életét és megjelenését, sőt házassági és szexuális szokásait, gyermekszülési praktikáit is.)

A német humanista Martin Waldseemüller nagyon szeretett neveket kitalálni, még saját nevét is az erdő, tó és molnár szavakból alkotta. Nem csoda, hogy 1507-ben kiadott világtérképén - amely már külön ábrázolta az Újvilágot - a déli kontinensre az America szót nyomtatta. A névadásra a felfedező latinizált neve ihlette, méghozzá nőnemű alakban, lévén a többi akkor ismert kontinens neve (Europa, Asia, Africa) szintén nőnemű. Maga Vespucci vélhetőleg nem kereste ezt a dicsőséget és nem is tudott róla. Waldseemüller rövid időn belül megváltoztatta véleményét, de ekkor már késő volt: a térképet addigra sok ezer példányban nyomtatták ki, az elnevezés elterjedt.

1538-ban Mercator világtérképe már Észak- és Dél-Amerika között is különbséget tett. A spanyolok és az olaszok egy ideig még az Indiák elnevezést használták, de végül náluk is az Amerika nyert polgárjogot. Talán igazságtalan, de az igazi felfedező, Kolumbusz neve csak egy dél-amerikai ország elnevezésében él tovább.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Vladár Tamás, Sajtóadatbank)