25 éve vezették be a hadiállapotot Lengyelországban

Lengyelország egyetlen koncentrációs táborrá vált

1981 nyarán a katasztrofális ellátás miatt bevezették a jegyrendszert, drámaian süllyedt az életszínvonal, mind mélyebbé vált a belpolitikai és a gazdasági válság. A kommunista vezetés hatalmának gyengülésével a Szolidaritás egyre erősebbnek érezhette magát, azonban ők sem voltak könnyű helyzetben, mert a helyi szervezetek egyre radikálisabban követelték a hatalommal szembeni fellépést.

1981. december 13-a

A játszmában végül az első titkári posztot is átvevő Jaruzelski és az általa irányított LEMP KB lépett először: szovjet nyomásra és a szovjet katonai beavatkozást elkerülendő, ősszel elhatározták a hadiállapot bevezetését. Ezt gondosan megtervezett propagandakampány előzte meg, amelynek során a gazdasági nehézségekért a Szolidaritást tették felelőssé. Részben sikerrel: a szakszervezet támogatottsága csökkent, Walesáék nem tudtak megfelelően reagálni, s csak gazdasági és politikai reformköveteléseiket hangoztatták.

A hadiállapot 1981. december 13-i (egyébként vasárnapra eső) bevezetése váratlanul érte a Szolidaritást és a közvéleményt. Katonai parancsnokság alá helyezték az államigazgatást, a közlekedést, a távközlést, az energiaipart, a bányászatot, a kikötőket, illetve a stratégiai fontosságú üzemeket. Lezárták a határokat, cenzúrázták a leveleket, felfüggesztették a sajtó tevékenységét, az intézményeket katonai komisszárok lepték el. (A műveletekben 70 ezer katona és 30 ezer belügyi funkcionárius vett részt.) Kikapcsolták a telefonokat, bezárták a benzinkutakat, este 22 órától reggel 6-ig kijárási tilalmat vezettek be. A karhatalmi fellépést kisebb-nagyobb sztrájkok követék, de ezeket hamar leverték; a sziléziai bányákban sztrájkoló munkásokra tüzet nyitottak, közülük kilencen életüket vesztették.

Tízezreket internáltak, köztük Lech Walesát, a Szolidaritást (bár hivatalosan csak 1982. október 8-án helyezték törvényen kívül) föld alá kényszerítették. A lengyel társadalom gyakorlatilag kettészakadt, passzív ellenállás bontakozott ki, amelyben a lengyelek számára nagy támaszt jelentett II. János Pál pápa. A katolikus egyházfő 1983-as látogatásakor a Jaruzelskivel folytatott négyszemközti beszélgetésen "egyetlen koncentrációs táborként" jellemezte az országot.

Baráti viszonyban tárgyaltak

A hadiállapotot 1983 januárjában felfüggesztették, majd júliusban feloldották. Az internáltakat hazaengedték, utolsó csoportjuk az 1986-os amnesztiával szabadult. A rendszer megreformálhatatlansága azonban egyre nyilvánvalóbbá vált, 1989-ben Jarizelskiék arra kényszerültek, hogy a hatalom átadásáról tárgyaljanak a Szolidaritás képviselőivel. A rendszerváltás után Jaruzelski ellen több eljárás is indult, a Szejm azonban kimondta, hogy a tábornok nem vonható felelősségre. Ez a döntés nem bizonyult tartósnak, az egykori párt- és államvezető ellen és napjainkban is több per folyik.

A Szolidaritás a rendszerváltást követő években még erősnek bizonyult, ám egy idő után kisebb egységekre bomlott, amelyek egy része mára el is tűnt a lengyel politikai életből. A szükségállapot bevezetésének évfordulóján Walesa "súlyos hibának" hibának, de a pártvezetés részéről a gyakorlatban elkerülhetetlennek minősítette a szükségállapot bevezetését, amely a kommunisták vereségének bizonyult.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Pietsch Judit, Sajtóadatbank)

1. Sztrájkkal a hadiállapot ellen
2. Lengyelország egyetlen koncentrációs táborrá vált