Antoni Gaudí, a katalán modernizmus úttörője

A gótika 20. századi átértelmezője

Elképzeléseinek hatását modelleken kutatta, házait folyamatos művezetéssel, kiviteli tervek nélkül építette. Ezeket az elveket alkalmazta két barcelonai lakóházánál: a Batlló-ház egy meglévő épület felújítása, szobrászi igényű részletekkel, a Casa Milá szintjei kerámiából virágmotívumot formáznak. Itt valósult meg leginkább természetet utánzó építészete, amely Katalónia hegyeit és tengerpartjait idézi. Belső kialakítása, szabadon álló pillérei, áthelyezhető válaszfalai már le Corbusier alapelveit előlegezik.

Gaudí jelentős szerepet vitt a Renaixensában, a katalán művészek és kézművesek mozgalmában, s annak politikai pártjában, amelyet a spanyolellenes katalánizmus jellemzett: a madridi kormány által elnyomott katalán életformát próbálták feleleveníteni. A mozgalom vallási jelképe a barcelonai Sagrada Familia (Szent Család) templom lett, amelyet 1882-ben kezdett neogótikus stílusban építeni Francisco del Villar. A munkák irányítását 1891-ben átvevő Gaudí mindent áttervezett, s egész további életében ezen dolgozott, de haláláig sem készült el vele. A munka során egyre buzgóbb hívő lett, 1910 után csak e templommal foglalkozott, remeteként élt az építkezésen, s házról házra járva gyűjtött a költségekre. 1926. június 10-én Barcelonában elütötte a villamos, a templom kriptájában temették el.

Halálakor csak a keleti homlokzat és egy torony volt kész. A homlokzat Krisztus születésének szimbólumait tartalmazza, a spanyol barokkra emlékeztető gazdagsággal. Az építkezés Gaudí tervei és modellje alapján ma is folyik, jelenleg ez az egyetlen épülő műemlék. Az építész tizenkét 107 méteres, négy 130 méteres és egy 150 méter magas középső tornyot tervezett, a homlokzatok, kapuk és tornyok mind egy-egy vallási fogalmat vagy személyt szimbolizálnak. A templom teljesen átértelmezte a gótika formáit, a kőből és téglából épült, spirálisan csavart, helikoid pillérek, hiperbolikus árkádok és oldalfalak, hiperbolikus paraboloid boltozatok kusza erdejét negyven évvel később sem tudták túlszárnyalni a vasbeton építőmesterei. Gaudí példája azonban csak szűk körben hatott, építési elveit néhány lelkes követőjén kívül nem alkalmazták. A funcionalista stílus elterjedésekor, az 1930-as évektől szinte elfelejtették, s csak a hatvanas években fedezték fel újra, és értékelték hallatlan képzelőerejét. Bár a XX. századi európai architektúra mestere, elsősorban spanyol, vele ér véget a múltban gyökerező, sajátos hispán építészet.

Építészete a szürrealista festészetre és szobrászatra is nagy hatást gyakorolt. "Ellentmondásos személyiségét mutatja, hogy az évek során művészete egyre gazdagabbá, újszerűbbé és univerzálisabbá vált, miközben ő maga ifjúkorához képest egyre vadabb és megszállottabb lett" - írták róla hazájában, ahol 2002-ben Gaudí-évet ünnepeltek. 2003-ban Rómában megkezdődött boldoggá avatási szertartása, amelyen az egyik legfőbb mellette szóló érv főműve, a Sagrada Familia székesegyház.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Sajtóadatbank)

1. A besorolhatatlan művek mestere
2. A gótika 20. századi átértelmezője