115 éve született Max Ernst festő

Frottázs és véletlen

Tanító apja hat gyermeke közül ő volt a legfiatalabb. 1908-ban érettségizett, majd a bonni egyetemen filozófiát tanult, a festészetet húszévesen választotta hivatásul, Van Gogh képeinek hatására. Macke, Arp majd Picasso és Chirico követőjeként, autodidakta módon kezdett festeni. 1913-ban szerepelt a párizsi Szalonon, majd négy évet töltött a világháború frontjain. 1919-ben Arppal és Baargeld újságíróval hozta létre a kölni dadaista csoportot. Második tárlatuk szándékos botrányt keltett: egy söröző udvarában rendezték s a WC-n át lehetett oda bejutni, ahol egy kislány pikáns verseket szavalt - nem csoda, ha be is tiltották.

Ernst 1919-ben litográfia-albumot adott közre Fiat modes, pereat ars (Legyen divat, vesszen a művészet) címmel, ezt később megsemmisítette. E korszakát a tárgyakat meghökkentően társító kollázsai jellemzik, amelyeket Fatagaga című albumában adott ki - ez a Garantáltan gazometrikus képek tákolmánya rövidítése, de lüke fatalistát is jelent. Kollázsai Braque és Picasso papírragasztásosaival szemben "látható versek", régi újságok és könyvek részleteinek esetleges csoportosítása.

Első képei naturalista elemek bizarr összeállításai, az 1921-es Celebes-elefánt inkább szeméttartályra emlékeztet, s bikafej, akt és több azonosíthatatlan tárgy is látható rajta. Az Éljen a szerelem egy lepel alatt álló kék férfi- és testszínű női aktot ábrázol. 1921-ben Ernst Tirolban járt Tristan Tzarával és a dadaistákkal, 1922-ben Eluard-ral együtt írta-rajzolta A halhatatlanok boldogtalanságát, majd a Baráti találkozót, a későbbi szürrealista csoport tagjainak közös portréját festette meg. Első korszakát a Két gyereket csalogány fenyeget című kép, a nyitott-csukott ajtó álomtéma szorongató ábrázolása zárja le.

1922-től a párizsi szürrealista mozgalom egyik vezéralakja, Paul Eluard és André Breton barátja volt, utóbbi 1924-ben adta ki Szürrealista Kiáltványát. Ernst anyagi gondjai 1925-ben értek véget, amikor szerződést írt alá Jacques Viot galériással. Kitalálta a frottázst, érdes tárgyak felületének papírra dörzsölését grafittal, az így létrejött képeket kirajzolta. E technikával készült Természetrajz című albuma 1926-ban, amely képzelt növényeket és állatokat tartalmaz. A Kármelba bejutni akaró kislány álma, A százfejű nő, a Jótékonysági hét, avagy a hét fő elem című kollázsregényei a 30-évek elején készültek. Ernst ekkor jött rá: a véletlen elrendezés, a művészi konvenciók elvetése is adhat harmóniát.

1. Frottázs és véletlen
2. A szürrealizmus felé