185 éve tört ki a görög szabadságharc

A nagyhatalmak békéje

A harmadik, tzirinai nemzetgyűlés 1827-ben új alkotmányt fogadott el, amely a hatalom megosztásán alapult. Az oszmán kézben lévő földeket részben bérlők kezére adták, de a kétharmaduk állami tulajdon lett. A görög szabadságharcot azonban végső soron a nagyhatalmak beavatkozása döntötte el: Oroszország és Franciaország az Oszmán Birodalom felbomlasztásában volt érdekelt, Nagy-Britannia a közvélemény nyomására és kereskedelmi érdekeit követve lépett.

Navarino

A három ország 1826-ban Görögország autonómiájának megadására szólította fel a szultánt, az elutasító válasz után egyesített flottájuk 1827-ben Navarinónál szétverte a török-egyiptomi hajóhadat. Az oroszok hadat üzentek, az 1828-29-es (kilencedik) orosz-török háború eredményeként Törökország 1829. szeptember 14-én a drinápolyi békében kénytelen volt elismerni a görög függetlenséget. Az oroszok megszerezték a Duna-deltát és a kaukázusi partvidéket, a törökök autonómiát adtak Moldvának, Havasalföldnek és Szerbiának. 1830-ban Londonban a három nagyhatalom de facto elismerte a független görög államot a maguk védnöksége alatt, a londoni jegyzőkönyvet a Porta 1832-ben írta alá.

1831-ben a görögök 60 millió frank hitelből területeket váltottak vissza a törököktől. Az 1827-től kormányzó, korábbi orosz külügyminiszter Kapodisztriaszt 1831 végén meggyilkolták, halála után a védnökséget gyakorló három hatalom a monarchia bevezetése mellett döntött, a trónra a kiskorú bajor Otto von Wittelsbach került. A három hatalom Görögországot de jure is elismerte, a határt a Volosz-Árta vonaltól délre jelölték ki. A Jón szigetek 1863-tól, Thesszália 1881-től, Kréta 1908-tól, Dél-Macedónia és Nyugat-Trákia 1913-tól, Kelet-Trákia fele 1920-tól, a Dodekanészosz 1945-től az ország része. Görögországban a szabadságharc emlékére március 25-ét nemzeti ünneppé nyilvánították.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Sajtóadatbank)

1. Szabadságharc és belső szakadás
2. A nagyhatalmak békéje