Könyv jelent meg a karancslejtősi ellenállásról

A karacslejtősi ellenállás című kötetben - amelyet a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének Nógrád Megyei Szervezete és a Balassi Bálint Megyei Könyvtár gondozásában adtak ki - Páles Lajos szemtanúként, túlélőként adja közre megemlékező írását évtizedes tényfeltárásra alapozva, érzelmektől sem mentesen.

1944. november 23-án mintegy 300, a munkaszolgálat ellen tiltakozó bányász, frontról szökött katonákkal együtt vonult le a bányába abban a hitben, hogy a bányavidék felszabadulása már csak napok kérdése, addig tartani tudják magukat az SS alakulatokkal és a nyilasokkal szemben a Karancsalja melletti aknában. Egyheti ellenállás után azonban kénytelenek voltak a felszínre jönni. Hármukat a helyszínen, további négy ellenállót pedig néhány nap múlva Salgótarjánban végeztek ki.

Mint Páles Lajos írásából kiderül: a bányában gyülekező társait a bányamester árulta el, így a városi nyilas vezér és a Gestapo helyi vezetője már 23-án délután tudomást szerzett a szervezkedésről. A csendőrök berobbantották a bányajáratot, majd kikapcsolták a villamos áramot is. A sötét, levegőtlen aknába gázbombákat dobtak a németek, amelyek a felső vágatokban lévő embereket nem fenyegették ugyan, de az ellenállást végül megtörték. 27-én az emberek már tömegesen tódultak kifelé. A vezetőket és egy kisebb csoport tagjait 30-án a bányában fogták el, hármukat egy német tiszt a helyszínen agyonlőtte. Megkezdődtek a kínzások, a vallatások, négy embert a salgótarjáni katonai laktanya udvarán végeztek ki december 6-án.

Az egykori akna bejáratánál 1957 óta emlékmű áll, rajta a "Nem felejtünk!" felirattal. Az emlékmű előtt márványtábla idézi a hősi halált halt fiatal bányászok emlékét.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma)