III. Calixtus

Calixtus, III., eredeti nevén ALFONSO DE BORJA, olaszul ALFONSO DI BORGIA (szül. 1378. dec. 31. Játiva mellett, Aragónia - megh. 1458. aug. 6. Róma), pápa 1455-től 1458-ig.
Az aragóniai udvar tagjaként kibékítette V. Alfonz királyt V. Márton pápával, aki ezért Calixtust kinevezte Valencia püspökévé (1429). IV. Jenő pápától 1444-ben bíborosi méltóságot kapott. Róma két legbefolyásosabb családja, a Colonnák és az Orsinik közötti kompromisszum eredményeképpen április 8-án választották meg pápának. (Idős kora miatt nem uralkodhatott sokáig.) Pápaságának első rendeletével keresztes háborút hirdetett a törökök ellen Konstantinápoly fölszabadítására, de ez a hősies erőfeszítések ellenére eredménytelen maradt. Sikerült azonban létrehoznia a pápai flottát, mely több égei-tengeri szigetet elfoglalt.
A törököket 1456. augusztus 6-án Hunyadi János elűzte Nándorfehérvár (Belgrád) alól, és a keresztények összefogásának kinyilvánítására Calixtus elrendelte a déli harangszót és az Úr színeváltozásának megünneplését augusztus 6-án (1457). Pápasága alatt vizsgálták felül Jeanne d'Arc elítélését, és ártatlannak nyilvánították. Bár a pápa magánélete kifogástalan volt, a korszellemnek engedve kegyekkel halmozta el - bíborosnak, majd a pápai hadsereg generalissimójának nevezte ki - unokaöccsét, Rodrigo Borgiát, a későbbi VI. Sándor pápát.