Witigis

Witigis, osztrogót hadvezér, majd Itália királya 536 és 540 között; végzetes háborúba bonyolódott a Keletrómai Birodalommal.
A lemondatott és meggyilkolt Theodahadot követte a trónon; e véres eseményre akkor került sor, amikor a sikeres bizánci hadvezér, Beliszariosz előretört Róma felé. Az új uralkodó csupán kis helyőrséget hagyott hátra az Örök Városban, és erőit Ravennában gyűjtötte össze, hol uralmának legitimálása érdekében feleségül vette Matasunthát, a legnagyobb gót király, Theodorik unokáját. Silverius pápa azonban Witigis távollétében Rómát átadta Beliszariosznak.
Az osztrogótok 537-ben tértek vissza, és ostrom alá vették a várost. Beliszariosz védőseregét a vízvezetékek elvágásával akarta legyőzni, de a víz a gót tábort változtatta maláriás mocsárrá. Amikor I. Justinianus keletrómai császár erősítést küldött, Witigis kénytelen volt három hónapos fegyverszünetben megállapodni. Ezt viszont Beliszariosz szegte meg: Picenum megszállása után mind közelebbről fenyegette Ravennát. 538 márciusában a gótok kénytelenek voltak felhagyni Róma ostromával. Még két évig tartották magukat Észak-Itáliában, de 540 tavaszára már csak a ravennai erődítmény maradt a kezükön.
Az osztrogót állam megmentése érdekében Witigis hajlandó volt lemondani, mire a gót törzsfők magát Beliszarioszt hívták meg a trónra. A bizánci hadvezér az ajánlat elfogadásának ürügyén bevonult Ravennába, elfogatta Witigist, Matasunthát és a gót előkelőségeket, elkobozta Theodorik kincstárát, és a foglyokkal együtt Konstantinápolyba küldte. Witigis további sorsa ismeretlen.