II. Edward (Plantagenet-ház)

Edward, II., más néven CAERNARVONI EDWARD (szül. 1284. április 25. Caernarvon, Caernarvonshire, Wales - megh. 1327. szeptember Berkeley, Gloucestershire, Anglia), Anglia királya 1307-től, bár nem sok eszköz állt a rendelkezésére, hosszú és reménytelen harcot vívott, hogy megerősítse hatalmát a nagy tekintélyű bárók felett.
I. Edward negyedik fiaként apja halála után lépett a trónra, s csakhamar I. Edward legádázabb ellenfeleinek engedte át a legfontosabb méltóságokat. A bárók előtt azzal tette gyűlöletessé magát, hogy léha életű kegyencének (némelyek szerint szeretőjének), Piers Gavestonnak adományozta a cornwalli grófságot. 1311-ben a főurakból álló 21 tagú bizottság megszövegezte az ún. `Rendelkezések`-et (Ordinances), melyek követelték Gaveston száműzését, valamint a király kincstár fölötti hatalmának és kinevezési jogkörének korlátozását. Edward látszólag eleget tett a követeléseknek; kiküldte Gavestont az országból, de hamarosan vissza is engedte. A bárók erre foglyul ejtették és kivégezték Gavestont.
Edwardnak tizenegy évet kellett várnia arra, hogy érvényteleníthesse a `Rendelkezések`-et, és bosszút állhasson Gavestonért. Eközben I. (Bruce) Róbert skót király ismét felkelt az angol hűbéri fennhatóság ellen. Edward 1314-ben hadai élén Skóciába vonult, de Bannockburn mellett csúfos vereséget szenvedett Bruce-tól, Skócia egy csapásra függetlenné vált, Edward pedig a bárók hatalmába került. A bárói tömörülés élén a király unokatestvére, Thomas of Lancaster állt, aki 1315-re teljesen magához ragadta az ország tényleges irányítását. Lancaster azonban nem bizonyult rátermett kormányzónak; 1318-ban a mérsékelt főurak egy csoportja Aymer de Valence vezetésével vállalkozott arra, hogy döntőbíróként lép fel Lancaster és Edward vitájában. Ekkor megjelent a színen a király két új kegyence: Hugh de Despenser és azonos nevet viselő fia. Lancaster, aki rossz szemmel nézte, hogy Edward támogatta az ifjabb Despenser birtokigényeit Walesben, apjával együtt száműzte az uralkodó kegyeltjét, de Edward fegyvert fogott védelmükben. 1322 márciusában, a yorkshire-i Boroughbridge mellett legyőzte és foglyul ejtette Lancastert, nem sokkal később pedig kivégeztette.
A bárók immár nem akadályozhatták meg Edwardot abban, hogy visszavonja a `Rendelkezések`-et. Hiába szabadult meg azonban a bárók befolyásától, a Despenserekhez fűződő szoros kapcsolata hamarosan felkeltette Franciaországi Izabella rosszallását. A királyné 1326 szeptemberében zsoldos katonák élén Angliára támadt, kivégeztette a két Despensert, és letaszította Edwardot a trónról, hogy helyébe fiát, III. Edwardot ültesse. Az új uralkodót 1327 januárjában meg is koronázták. II. Edwardot börtönbe vetették, ott halt meg 1327 szeptemberében - feltehetően nem természetes halállal.