A három nagy konferencája

Teherán után

Teherántól elutazva Churchill és Roosevelt megtartotta 1943. december 4-7. között a második kairói konferenciát, amelyre meghívták Ismet Inönü török államfőt. A brit miniszterelnök ecsetelte előtte, milyen előnyökre számíthatna országa, ha csatlakozna a szövetségesekhez. Inönü feltételeit azonban Churchill nem tudta honorálni, így csupán azt rögzíthették, hogy a törökök 1944. február 15-ével hajlandók légitámaszpontokat átengedni, majd folytatják a tárgyalásokat.

December 5-én összeült a két vezérkar. Churchill az angolszász tábornokok és tengernagyok előtt azt fejtegette, hogy a dél-franciaországi partraszálló hadak megerősítése csak az ázsiai hadműveleti tervek elejtésével lehetséges. A vezérkari főnökök leszögezték, hogy az Overlord-terv végrehajtását semmilyen más hadműveleti elgondolás sem veszélyeztetheti. December 7-én Sztálin egy táviratból értesült a második kairói konferencia döntéseiről: visszafogják az ázsiai hadműveleteket, fokozzák a Németország elleni légitámadásokat, felfuttatják a partraszálláshoz szükséges kétéltű járművek gyártását. A szovjet kormányfő ugyanaznap egy másik táviratból arról értesülhetett, hogy Dwight D. Eisenhowert nevezték ki az inváziós erők főparancsnokává.

Fél évvel később, 1944. június 6-án megindult a szövetségesek normandiai partraszállása, majd augusztus 15-én a dél-franciaországi partraszállás.

1. Előzmények
2. Teherán, 1943. november 28 - december 1.
3. Teherán után