MŰVELŐDÉS ÉS SZOCIOGRÁFIA

A Dunántúl és az Alföld

Megtaláltuk ezt kezdeti stádiumot a Dunántúlon és az Alföldön is. A régebbi kultúrközvetítés alatt álló falvakban pedig ennek inkább már felfelé vezető átmeneteit. A liberális élménnyel bíró helyeken ez a fok eltolódott az alsóbb rétegek felé, a középréteg már némi irodalmi tájékozottságot mutat. Somogyvámoson olvasni csak kevesen szoktak rendszeresen a faluban, saját könyveik inkább véletlenül kerültek hozzájuk. Pénzt csak kalendáriumért, imakönyvért adnak a legtöbb esetben. Érdeklődés főként a kalandos regények iránt nyilvánul meg, újabban terjednek a Pesti Hírlap füzetregényei. Egy öreg hajduszováti gazda Jókaitól már több munkát olvasott, nagyon tetszett neki az Új földesúr. Olvasna többet is, de valahogy mindig másként jön. Hevesivány (S. L.): kalendáriumuk van minden évből, meg szentek legendái. Szeretnének olvasni, de nincs pénz, "az urak meg csak olyat küldenek, ami nekünk nem kell, azt mi nem olvassuk". (V. A.): megvan nekik valahonnan Vándorffy: Jászapáti története. Ezt nagyon szeretik, körbeadják a faluban, nagyon sokan olvasták. - Nagy a történelmi érdeklődésük, mesélnek is olvasmányaikból, romantikus színezéssel. Különösen a török harcok érdekelnék őket. (B. B.): Kalendáriuma van, meg szentek legendái. "Az a baj, hogy mi nem is tudjuk milyen könyv van, milyent, kéne venni". A kisebb tanyákon a helyzet még sokkal rosszabb, alig akad más mint "szentkönyv" és naptár, még ezek se mindig. Így azután pozitív kívánság sem merül fel. Kívül lesve a világból, elzárva a távolság és sokszor a rossz idő által, érdeklődési körük nem is fejlődhetik, bár kezdetei megvannak. A tájékozatlanság érzése, mely a falu elszigetelt és különálló voltával van összefüggésben, gyakran önkéntelenül kifejeződik, néha tudatos körvonalazását is kapjuk. Egy egyszerűbb faluban a helyi származású kovácsmester így fogalmazta meg: "A faluban a nép közt az iparosok a legműveltebbek, de még ők sem tudják, milyen könyvek vannak egyáltalán, a többiek még kevésbé. A vásárokon szoktak mindenféle könyvet árulni, azok helyett adnának tanulmányosabbat. Mert parasztember nem mer bemenni a könyvesboltba, azt veszi meg, amit a vásáron rábeszélnek. Általában, akinek ami a kezébe kerül, azt olvassa, nincsen válogatás, hogy tudná valaki, mi is van egyáltalán olvasnivaló. A legtöbben a vásáron vesznek valahol egy pengőért olcsó naptárt, hozzá füzetes históriát, álmoskönyvet kapnak, azt olvassák egész télen át. Pedig szeretnek olvasni, ami kevés könyv van, az az egész falut bejárja." Ez egészen találó összefoglalás. Nem szorul bizonyításra, hogy ez a tájékozatlanság a falu kultúrsorsából fakad, s ebből érhető, hogy nemcsak a népi réteg vizsgálatánál merül fel mint jellemző vonás, hanem az intelligencia kultúrállapotának is kiemelkedő kérdése. Természetesen itt is hangsúlyozzuk a magasabb és alacsonyabb fokok különbségét, de ez, mint már említettük, a döntő szempontok azonosságán nem változtat. A két réteg közt amellett fokozatos átmenet vehető észre, amit különösen az iparosok életében lehet megfigyelnünk. Itt már az első stádium szinte zárt életformája feloldódott, az érdeklődés könnyebben fordul idegenebb és mindennapi hatások felé, viszont a kultúrleszűrődés állapota emellett is főként a liberális fázis jellemzőit mutatja. A vallásos könyvek itt már nem szerepelnek, nem is nagyon szeretik őket. A kalendárium olvasása itt már irodalmi vonatkozásokká bővül, és ezen a téren az ízlést és kritikát elsősorban az a századvégi életforma szabja meg, melyet már próbáltunk körvonalazni. A betyárhistóriák iránti regényes érdeklődés pedig átmegy részint a füzetes regények, részint az újságok rémhír-rovata iránt való érdeklődésbe. Ez utóbbiak teszik az olvasmányok nagyobb részét. Természetesen ott, ahol egyszerre több hatás érvényesülhet, nehéz a pontosabb körvonalazás, csak a lényeges vonásokat figyelhetjük meg. Ennek a középrétegnek a vizsgálatánál mélyebben az eddigihez mérten a kérdések jobban kiszélesednek, még inkább megfigyelhető, hogy a kultúrállapot a különböző helyzetű falvak szerint mennyire változó. Mutatóul néhány adatot említünk. (Borsod, jómódú fiatal iparos.) Van már könyvtára, kb. 80 kötet, gyűjti is a könyveket, persze ezek legnagyobb része füzetes regény. Jókaitól is van néhány kötete, ezeket nagyon szereti, valamint Gárdonyit is. Ellenben Szabó Dezső Elsodort Faluja, amit valahonnan megszerzett, nem tetszik neki. "Az nem olyan - mondja - hogy érdemes lenne kiemelni. Lapos falusi pletyka az egész." A múltkor a városban járt, megvette Máraitól a Polgár Vallomásait, ez sem tetszett. "Biztosan csak az újságok fújták fel." (Általában az újabb irodalomból csak Zilahy egy-két munkája van elterjedve és ritkábban - műveltebb iparosleányok olvasmányaként - Erdős Renée). Ez a példa, bár jellemző, de távolról sem az általános nívót mutatja, általában a rémregények vonzzák az embereket, vagy néha valami érdekesebb, regényes történelmi munka. Ugyanabban a faluban helyi származású vendéglős is ilyeneket olvas. A múltkor kapott egy könyvet Rákóczi Ferenctől (az Eperjesi Hóhér c. füzetes regény), az nagyon tetszett, megveszi a folytatását is. Saját könyvük alig van; a felesége olvas néha imakönyvet is, ő nem ér rá. Egyszer olvastak egy Világtörténelmet (valószínűleg Tolnait), nem emlékszik, honnan kapták, de nagyon érdekes volt. Szintén igen tetszett egy másik történelmi tárgyú füzetes regény Napóleon oroszországi háborújáról (A néma koldus titka). Szoktak kapni Pesti Hírlap-regényeket meg füzetes Milliók Könyvét, ilyesmit vesznek is, ha bevásárolni mennek a városba. A fiúkat gimnáziumba adták, így az iskolából sok könyvről hallanak. Meg is akarják venni a Fekete Vőlegényeket, amit a fiúk olcsóbban megkaphat. Jellemző a szomszéd gyárvidékről beköltözött suszter szerepe; nagyon szeret olvasni, minden szabad idejét azzal tölti, egész rémregény-specialista. Részben az ő révén terjednek el a füzetek. Egész csomó címet tud, úgyszintén a felesége is, aki a könyvek szereplőit és tetteiket meg is szokta tárgyalni a szomszédasszonnyal. Az amerikai kokaincsempészek, Mr. Brown-ok és Jack-ek (a nevek persze betű szerint ejtik) hősi és egyéb tettei persze legalább is különösen hatnak a magyar falu kultúrállapotának jellemzői között. Hasonló példákat sorolhatnánk fel a Dunántúlról és az Alföldről is. Megemlíthetjük még, hogy az ilyen és hasonló jellegű irodalom terjesztésében falun nyaraló intelligens középosztályunk is eléggé kiveszi a részét. A városi ponyvának ez a régebbi elemekkel szemben való fokozatos terjedése elég gyakran felhozott kérdés, melyet némi rezignációval a falu szellemi degenerálódása jegyéül szokás felemlegetni. Mint láttuk, az első irodalmi stádium érdeklődése a betyárhistória felé fordult, mely, különösen azelőtt, falun igen népszerű műfaj volt. (Sobri Jóska, Rózsa Sándor stb. történetei). Ezeket még ma is nagyon szeretik, bár a füzetes regények mindjobban kiszorítják őket. Másrészt láttuk, hogy a következő stádiumnak szinte jellemzői közé tartozik a füzetes regény. Így világos, hogy ezeknek a falun való terjedése részben azt is jelenti, hogy az első fokon álló tömegek kezdenek emelkedni a második felé. Más, de igen lényeges kérdés e hatásoknak morális vagy nemzeti szempontból való értékelése, melyet részben már a betyárhistóriáknál is fel lehet vetni (Rinaldo Rinaldini), bár kétségtelen, hogy tömegszerűségük miatt a jövőre nézve előbbiek hatása sokkal veszedelmesebb. (Kevésbé a történelmi tárgyú kalandos füzeteké, mint az idegenből dömpingszerűen fordított detektív- és egyéb regényeké.) A kérdést úgy lehet megoldanunk, ha az érdeklődés belső jellemvonásait, melyek lényegileg ismét azonosak mindkét fokon, megkíséreljük az alkalom hozta külső formáktól különválasztva vizsgálni. Az érdeklődés egyik alapvonása, mely nemcsak az irodalom kérdésében, hanem különböző területeken egyaránt megfigyelhető, az, hogy elsősorban a különös és érdekes jelenségek, kuriózumok felé fordul. (A sajtó szerepének, a falu és a külső világ viszonyának vizsgálatánál ez különösen kitűnik.) Kétségtelenül összefügg ez a vonás a falu tájékozatlan és elszigetelt voltával, másrészt ismét egy kezdetibb kulturális formára mutat. Elég ebben a tekintetben azokra a hírekre és ismeretekre utalnunk, melyek egy kevéssé ismert világrész és lakói felől nálunk az átlagos közvéleményben ma is megfigyelhetők. Ugyanaz a vonás, mely itt, mondjuk, kultúrkörök szerint jelentkezik, ott, a falu különállásának megfelelően, kisebb területi és szellemi egységekhez mérten körvonalazható.

1. Jelentés a falumnak egy ágáról
2. Kultúrközvetítés
3. Bakonybél
4. Olvasói népkörök
5. A Dunántúl és az Alföld
6. Összegzés