Miért éppen Argentína?

Adolf Eichmann

Argentínában szinte még most is `tapintható` Hitler bevándorolt híveinek gyászos öröksége. Az író a buenos aires-i izraeli nagykövetség ellen 1992-ben elkövetett bombatámadással példálózik, amelyet a zsidó titkosszolgálat által Argentínából elrabolt Adolf Eichman megbosszulásáért a néhai diktátor, Peron hívei követtek el. Bárki is állt a bombamerénylet mögött, a tettesek személyét máig sűrű homály fedi, és az eset még a bíróság elé sem került.

Goni úgy véli, hogy az argentin gazdaság összeomlásában jelentős szerepe van az ország velejéig rothadt, korrupt vezető rétegének, akik ha éppen nem az államkassza megrövidítésével foglalkoznak, akkor óriási buzgalommal próbálják eltüntetni a számukra kényelmetlen háborús és háború utáni múltjukat. Az antiszemitizmus, amelyet nem büntetnek törvények, kiirthatatlanul burjánzik Argentínában.

A könyv megjelenése után az argentin külügyminisztérium egyik munkatársa raportra hívta a könyv szerzőjét, javasolva neki, hogy a következő könyvének az "argentin Raoul Wallenberg"-ről kellene szólnia. A szerző visszautasította a kérést, mondván, kutatásai során egyetlen olyan személlyel sem találkozott, aki zsidókat mentett volna meg a vészterhes időkben. A hivatalnok azonban ragaszkodott eredeti álláspontjához, miszerint valaki biztosan segített a zsidó menekülteknek menedéket találni Argentínában, hiszen az országban számos elkötelezett humanista él.

Humanizmus ide, humanizmus oda, a Harmadik Birodalom örökségei, a brutális argentin katonai diktatúrák, a "német barátok" olajozottan működő, a gyakorlatban jól alkalmazott módszereiről tanúskodnak.

Az argentin diplomácia aknamunkája ellenére az olvasó előtt gyakorlatilag feltárul a kegyetlen valóság. A szerző kemény kritikával illeti a Vatikánt is, miszerint a katolikus egyház fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy a gyilkos náci és usztasa csőcselék új személyazonossággal ellátva szelhesse át az óceánt - menedéket találva Latin–Amerikában.

Goni XII. Pius pápáról is leszedi a szentelt vizet, bizonyítékokkal alátámasztva, hogy a Szentatya petíciókkal bombázta a brit külügyminisztériumot 15 usztasa ügyében, akiket egyébként egy római katonai börtönben tartottak fogva. Pius szerint azonban csupán az emberiség megingathatatlan védelmezőiről volt szó.