Megszállott meztelenség tombolt az NDK-ban

A könyv a Freikörperkultur (FKK) története nyomába eredve mutatja be a meztelenség kultúráját az 1989-es német rendszerváltásig. A mű szerzője, Thomas Kupfermann komoly gyűjtőmunkát folytatott: nyilvános hirdetésekben kérte az embereket, hogy küldjenek neki nyilvános helyeken készített meztelen képeket, majd a könyv elkészítésébe Hans-Joachim Wollert is bevonta, aki igen jól ismerte az FKK történetét.

A mozgalom 1906-tól létezik, amikor Berlinben létrehozták az első nudista közösséget. Míg a mozgalom az ország nyugati felén szép lassan elhalt, a kommunista keleten igazi reneszánszát élte, így a Balti-tenger partján több kedvelt üdülőhelyet is létrehoztak maguknak.

A hivatalos állami erotika-mentességgel több hasonló kezdeményezés is szembeszállt: nemrég számoltunk be arról, hogy bár a kommunizmusban az erotika hivatalosan a hanyatló nyugat ópiumának számított, az egykori NDK fegyveres erői saját pornófilmeket készítettek. Az alkotásokat csak a katonai főtisztek és a kifelé prüdériával tüntető keményvonalas politikusok nézhették meg.

A nudizmus azonban ma újjáéledni látszik: a balti-tengeri Usedom szigetére - ahol a kommunizmus alatt a legnagyobb nudista kolónia virágzott - ma is egyre indulnak a nyári repülőjáratok. A könyvet kiadó berlini Eulenspiegel vállalat eközben nagyon örül annak, hogy ilyen népszerű lett a munka, mert az szerintük igencsak jót tesz az eladásoknak. Akinek azonban ez sem lett volna elég, az akár élőben is meghallgathatja: a munkából a múlt héten Helmut Maass élőben olvasott fel, ám azt csakis meztelen közönség hallgathatta meg.