Cserepekkel datálták a jeruzsálemi falat

Eliat Mazar, a jeruzsálemi Shalem Központ régészeti intézetének feje szerint egy összeomlás szélén álló torony megmentése közben bukkantak a nem várt leletre. Az épület tövénél folytatott ásatások során cserépdarabokat és nyílhegyeket találtak, amely szerinte arra utal, hogy mind a torony mind pedig a közelben feltárt falrészlet az i.e. 5 századból, Nehémiás korából származik. A régészek számára mindez azért is volt meglepő, mert korábban úgy gondolták, hogy a falat a Makkabeusok időszakában, i.e. 142 és 37 között építhették.

"A leletek azt sugallják, hogy a fal akkor készülhetett, amikor újjáépült a város" - állítja Mazar. Nehémiás könyvében ugyanis részletes leírást találunk a korábban a babiloniak által elpusztított falak újjáépítéséről. A kutatónő szerint a felfedezés lenyűgözte őket, és igen fontos, hogy arra akkor került sor, amikor a legtöbb szakértő már úgy gondolta, hogy a fal maradványaiból már semmi sem létezik.

És fölkele Eliásib, a főpap és atyjafiai, a papok és építék a juhok kapuját; ők szentelék meg azt és állíták fel annak ajtait; építék pedig a kőfalat a Meáh toronyig, a melyet megszentelének, s azután Hanánel tornyáig; És ő mellette építének a Jerikóbeliek, ezek mellett pedig épített Zakkur az Imri fia; A halaknak kapuját pedig építék a Hasszenáa fiai, ők gerendázák be azt és állíták fel annak ajtait, kapcsait és závárait; Mellettök javítgatá a kőfalat Merémóth, Uriásnak, a Hakkós fiának fia, mellette pedig javítgatott Mesullám, Berekiásnak, a Mesézabéel fiának a fia, és ő mellette javítgatott Sádók, Baána fia... És a forrásnak kapuját javítgatá Sallum, a Kól-Hóze fia, Mispa tartományának fejedelme, ő építé meg és héjazá be azt és állítá fel ajtait, kapcsait és závárait; és a Selah tó kőfalát a király kertje felé, mind a garádicsokig, melyeken a Dávid városából alájőnek... Lőn pedig, mikor meghallotta Szanballat, hogy mi építjük a kőfalat, haragra gerjede és felette igen bosszankodék, és gúnyolá a zsidókat; És szóla az ő atyjafiai és a samáriai sereg előtt, és ezt mondá: Mit művelnek e nyomorult zsidók? Vajjon megengedik-é ezt nékik? Talán áldozni fognak? Hát bevégezik ma? Avagy megelevenítik a köveket a porhalmazból, holott azok elégtek?! Az Ammonita Tóbiás pedig mellette állván, mondá: Bármit építsenek, ha egy róka lép fel reá, összezúzza köveiknek falát. Halld meg, oh mi istenünk! hogy csúffá lettünk, fordítsad gyalázásukat az ő fejökre, és add őket prédára a rabságnak földében; Ne fedezd el az ő hamisságokat és az ő bűnök a te orczád elől el ne töröltessék, mert téged bosszantának az építők előtt! És építők a falat annyira, hogy elkészült az egész fal félmagasságban, mert a nép nagy kedvvel dolgozott. Forrás: Nehémiás könyve, 3. fejezet. Ford.: Károli Gáspár

Ennek ellenére vannak, akik nem hisznek a történet hitelességében. Az ásatások első szakasza 2005-ben fejeződött be, és az akkor talált leletek Mazar szerint Dávid király palotájának romjai lehetnek. Efrajim Stern, a Héber Egyetem emeritus professzora és az Izraeli Régészeti Tanács feje szerint azonban Mazar leletei nem meggyőzőek, és valószínűleg inkább a perzsa korból származhatnak.

A felfedezés nem győzte meg Isral Finkelsteint, a Tel Aviv Egyetem régész professzorát sem, aki szerint bár ez egy érdekes felfedezés, a cserepek és más leletek nem igazolják Nehémiás korát. Szerinte az is elképzelhető, hogy a falat valójában az oszmán korban építették.