Kiásták a fáraók legnagyobb erődjét

A felfedezésre az Észak Sinai Régészeti Projekt keretében került sor, amelyet 1991-ben indítottak el a mezőgazdaság által veszélyeztetett régészeti emlékek azonosítására és védelmére. A Tell-Hubánál megtalált, Tjaru (vagy Tharo) névre hallgató erődítmény a 18-19. dinasztiák idejéből származik (i.e. 1560-1081).

A sártéglákból készített falak 13 méter vastagok voltak és egy 500X200 méteres területet határoltak, illetve azokon 24 őrtorony vigyázta a környéket. Mindezt egy mély sáncárok vette körül, ahol az erőd egykori katonáinak és lovainak maradványait is megtalálták. A kutatók szerint ez volt a legnagyobb erősség abban az erődláncban, amely Szueztől a mai Rafahig terjedt.

A felfedezés arra a kora datálható, amikor Egyiptom megpróbálta újra elfoglalni a Sinai-félsziget északi részét a hükszószoktól. A küzdelmet a karnaki templom falain is megörökítették, és a régészek szerint a most talált leletek az ott ábrázolt történetek pontosságát igazolják. Zahi Hawass, az Egyiptomi Régiségek Főtanácsának vezetője szerint "a területen talált emberi és állati maradványok alátámasztják az ott bemutatott hatalmas csaták leírásait. A terület történetét eddig csak a templomi ábrázolásokról ismertük, és ez az elsőkézzel fogható bizonyíték arra, hogy mi történt ott a fáraók korában".

A védelmet keserű tapasztalatok miatt kellett megépíteni. Az i.e. 17. században ugyanis a hükszószok elárasztották a Sinai-félszigetet és a Nílus deltáját. Uralmunk azonban alig száz évig tartott, így az ezután trónra ülő uralkodók komoly figyelmet szenteltek a keleti határok fokozott védelmének. Az i.e. 1279 és 1213 között uralkodó II. Ramszesz idején a rendszer a hettiták ellen védett, akik a mai Törökország területéről terjeszkedtek, és csaptak össze többször az egyiptomiakkal.

Nem ez első hasonló erődítmény a térségben, amin jelenleg is dolgoznak: nemrég arról számoltunk be, hogy egy másik építmény a szantorini vulkánkitörésre szolgálhat bizonyítékkal.