Vízalatti emlékmű lesz a világháborús tragédia helyszínén

Hamarosan két búvárcsapat végzi majd a keresést a Kelet-Kínai tenger zavaros vizében. Reményeik szerint a hajóroncs környékét hadisírnak nyilváníthatják, és meg tudnak menteni valamit - talán egy hajócsavart - a sokak megmenekülését jelentő közeli szigeten felállítandó emlékmű számára. A néhány még ma is élő túlélő számára a hajóroncs megkeresése és a tervezett emlékmű annak a tragédiának az elismerését jelenti, ahol oly sok bajtársuk meghalt, és amely hazájukban teljesen feledésbe merült. Az esemény a kínai médiában a Japán elleni ellenállást jelképezi, a tragédia felelevenítése pedig egy újabb fejezet lehet a súlyosan terhelt kínai-japán kapcsolatokban.

A Lisbon Maru fedélzetén a második világháborús hadszínterekről rabszolgamunkára kiválasztott hadifoglyokat szállította a japán kikötőkbe. Tony Banham, hongkongi történész kutatásai során figyelt fel a  hajóra, mert "ezen a hitvány kis hajón többen vesztették életüket, mint a Titanicon. De míg az utóbbira állandó figyelem irányul...a Lisbon Marut teljesen elfelejtették" - írta Banham.

Ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy a hajót amerikaiak lőtték le, vagyis a brit katonák a saját szövetségeseik miatt lelték halálukat. 1942. október 1-jén, nem sokkal hajnal előtt egy amerikai tengeralattjáró vette észre a Lisbon Marut, és mivel azt hitte, hogy japán csapatokat szállít, hat torpedót lőtt ki rá. Ezek közül öt célt tévesztett, de egy a tatba csapódott. A japánok a hajó elhagyása előtt bedeszkázták a fedélzeti nyílást, és hat fegyveres őrt hagytak hátra, hogy egyetlen fogoly se menekülhessen meg.

A rabok 24 órán át ültek a sötét, levegőtlen kamrába, miközben a víz folyamatosan emelkedett, ezután azonban egy kis csoportnak sikerült kitörni és ártalmatlanná tenni az őröket. Ezt követően a foglyok mindannyian szerettek volna kitörni, a tolongás miatt azonban a hajó megdőlt, és elkezdett süllyedni. Az egyik kamrában eltört a létra, és 70 fogoly szorult benn: végig énekeltek, míg a hajó elsüllyedt. Mások mászás közben fulladtak meg. Sokaknak sikerült kijutni, és a vízbe vetették magukat. A vízben úszó foglyokra viszont a hajó körül cirkáló japán katonák lőttek egyfolytában. Aki megpróbált felmászni egy csónakra, azt visszadobták, és volt, akin egyszerűen áthajtottak.

Nyolc óra sodródás után mintegy kétszázan érték el a Zhoushan szigetcsoport keleti partjait, de néhányuk a sziklák között lelte halálát, amikor ki akart mászni í vízből. Meztelenek és kimerültek voltak, a szigetlakók azonban megetették és felöltöztették őket. A kínai halászok csónakba ültek, hogy kimentsék a vízből a túlélőket. Ez a fejlemény a japánokat is arra ösztönözte, hogy kihalásszák a még megmaradottakat.

A hajó felmérésének tervét a kínai haditengerészet támogatja, és azt két kínai televízió is figyelemmel kíséri majd. A merüléseket egy rendőrcsónakból fogják indítani, és egy helikopter is a rendelkezésükre áll majd. A Dive Xtras társaság két kamerákkal felszerelt, víz alatti járművet bocsátott a kutatók rendelkezésére, amelyet általában tengeri bűnesetek kinyomozásánál használnak. A roncsot szeretnék lefilmezni, hogy megmutathassák a túlélőknek.