Fogyasztói bojkott vívta ki a rabszolgaság felszámolását

Erkölcsi kötelesség a kegyetlenségnek ellenállni

Cugoano 1772-ben nyerte el a szabadságát, majd megjelentette a Gondolatok és vélemények a gonosz és bűnös rabszolgaságról és az emberekkel való kereskedelemről című művét, amelyben megcáfolta a rabszolgaságot védelmükbe vevők nézeteit. Ő volt az első angol nyelvű író, aki kijelentette, hogy a rabszolgaságba taszított feketéknek nem csak erkölcsi joguk van az ellenállásra, de az erkölcsi kötelességük is.

A brit rabszolga-kereskedelem - és később a rabszolgaság - eltörlésében egy másik, méltatlanul elfeledett csoportnak is szerepe volt: az angol munkások millióinak. 1787-ben 10 ezer manchesteri - a férfi lakosság kétharmada - írt alá egy petíciót a rabszolgaság ellen. Az asszonyok bojkottot hirdettek a cukorra, és 1792-re 400 ezer angol utasította el a rabszolgák által termelt cukor fogyasztását.

Az 1820-as években és később is az ország északnyugati része játszotta a legnagyobb szerepet a rabszolgaság eltörléséért indított mozgalmakban. Több felszabadított rabszolga is járt előadókörúton Boltonban és Oldhamben. Meglehet, szegényes körülményeik és alacsony munkabérük miatt a helyi munkások el tudták képzelni azokat a rettenetes körülményeket, amelyeket a feketéknek el kellett szenvedniük, és számos petíciót írtak alá a rabszolgaság eltörlése érdekében.

A rabszolgaság eltörlésének látható öröksége is körülvesz minket. Amikor az amerikai gyapotszedőket felszabadították, a lancashire-i malmok termelése összeomlott és ezrek veszítették el a munkájukat. A kormány Boltonban három nagy projektet hozott létre a munkanélküliek számára: a Queen's Park és a Cotton Famine Road építését, valamint a Croal folyó aljának kikövezését. James Watkins, aki korábban maga is rabszolga volt, Boltonba költözött. Szállásadója egy nyomdász volt, aki beleegyezett, hogy kinyomtatja az önéletrajzát, amely ma a múzeumban található.

A város újonnan létrehozott sétányán (Dark Secrets Walk) malmok falára festett afrikai alakok láthatók. A Preston's Harris Múzeumban olyan tárgyakat őriznek, amelyek a maguk idejében igen hatásosak voltak: például egy 1787-ből származó térdelő alakot, egy láncra vert rabszolgát ábrázoló érmet, amelyen a következő szavak olvashatók: "Én nem vagyok ember és testvér?" Ez az ábrázolás lett a rabszolga-kereskedelem megszüntetéséért küzdő társaság (Society for the Abolition of the Slave Trade) emblémája.

A tényleges eseményeket figyelembe véve a mostani ünnepi hangulat nem igazán helyénvaló - figyelmeztetnek az angol lapok. Szerintük ugyanis a történelem gondos tanulmányozása, gondolkodás, némi szégyenkezés és egy kevés jóvátétel lenne megfelelő. De ahogy a rabszolgaság ellen küzdő nemzetközi szervezetek emlékeztetnek rá, a rabszolgaságnak még ma sincs vége: mintegy 12 millió embernek kell elszenvednie szerte a világon.

1. A rabszolga tulajdonosokat már kárpótolták
2. Erkölcsi kötelesség a kegyetlenségnek ellenállni
3. Kulturális ösvény a rabszolgaság nyomában