A színpadnak élt a nemzetközileg is elismert drámaíró

A tökéletesre szőtt semmi mestere

Az 1926-os Játék a kastélyban című darabja önmaga és közönsége elé tartott görbe tükröt - Hegedűs Géza a tökéletesre szőtt semminek nevezi e művét. Az 1928-as Olympia is bizonyítja kivételes színpadi érzékét, darabépítési képességeit. Darabjait főleg a Vígszínház, továbbá a Magyar Színház adta elő. Nagy ambíciója volt a Nemzeti, de itt csak két korai műve került színre, a Vígben viszont négy évtized alatt 939 Molnár-előadást tartottak.

A 20-as évektől egyre többet tartózkodott külföldön, az évtized végén öt európai városban tartott fenn szállodai szobát, de a 30-as években egyre fenyegetőbb nemzetközi helyzet sem késztette állásfoglalásra. 1939-ben harmadik feleségével, Darvas Lilivel a fasizmus elől Franciaországba, Svájcba, majd Amerikába távozott. Az emigrációban, hazai gyökereitől, a pesti polgárságtól és színpadtól elszakadva írói vénája kiapadt, csak emlékiratait és hatalmas levelezését folytatta. Az Útitárs a száműzetésben 1950-ben jelent meg New Yorkban. 1946-ban mutatták be Pesten A császár címmel kosztümös történelmi drámáját Napóleonról. A közönség nem ilyen lélektani megközelítésű darabot várt, így az meg is bukott.

Molnár kivételes dramaturgiai érzékkel megírt darabjait a gördülékeny, csattanóra kihegyezett cselekmény, jól időzített, de nem túl éles konfliktusok jellemzik. Legjobb művei leleplezik a polgárság és az arisztokrácia társadalmi hazugságait, a látszatok világát. Alakjait egy-egy megjegyzéssel sokszor fonák oldalukról is jellemzi. Inkább a siker, a hatásosság, mint a maradandó teljesítmény vonzotta. Franciás színpadtechnikájú, szórakoztató színműveit ma is játsszák szerte a világon. Összes művei már 1928-ban húsz kötetben jelentek meg - ám olvasva kevesebbet nyújtanak, mint a színpadon. Utolsóként bemutatott darabja a hagyatékában megtalált Nászinduló (1996).

Molnár mindig éjszaka dolgozott, de igazi íróasztala a színpad volt, a próbákon fel-alá járva instruálta a színészeket, előjátszott számukra. Az ördög külföldi előadásairól jegyezte fel: Bécsben azt mondták: egy úriasszony nem iszik bort; Berlinben ezt: egy festő nem párbajozhat; Londonban: úriember nem hord revolvert. "Így lettem a nemzetközi darab végén tűrhetetlenül magyar nemzeti jellegű szerző" - írta. Molnár a magyar polgári színjátszás kiemelkedő alkotója, Pirandello előfutárának tartják. Sikeríró volt, a szó jó és rossz értelmében is. Darabjait ma is rendszeresen előadják, A Pál utcai fiúk pedig generációk olvasmánya lett.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma - Sajtóadatbank)

1. A közönség nem szerette a társadalomkritikát
2. A tökéletesre szőtt semmi mestere