Erhard, Ludwig

Kijátszotta a szövetséges pénzreformot

1897. február 4-én született Fürthben Ludwig Erhard német kancellár, a második világháború utáni nyugatnémet gazdasági csoda atyja.

Édesapjának rövidáru-kereskedése volt, ő maga is kereskedelmi iskolában tanult az érettségi után, hogy átvehesse a családi üzletet. A terveket azonban 1916-ban keresztülhúzta az I. világháború: a fiatalembert besorozták, s mindjárt a frontra került. A nagy háború egyik pokoli bugyrában, Ypern közelében (a német hadsereg itt vetette be először a mustárgázt) szolgált, súlyosan meg is sebesült.

Csak a háború után folytathatta tanulmányait, Nürnbergben elvégezte a kereskedelmi főiskolát, majd Frankfurtban a Goethe Egyetemen gazdaságtant és szociológiát tanult. 1923-ban megnősült, a Luise Schusterrel kötött házasságból egy lány született. 1925-ben hazatért és beszállt a családi vállalkozásba, ám ezúttal a német gazdasági és politikai viszonyokra rendkívül súlyosan ható gazdasági világválság döntötte romba az Erhard család terveit. Az üzlet csődbe ment, Ludwig Erhard pedig ismét szülővárosának elhagyására kényszerült.

1942-ig gazdasági szakértőként, majd helyettes vezetőként Nürnbergben egy jelentős gazdasági intézetben dolgozott. A harmincas években doktori fokozat megszerzésén munkálkodott, ezzel akarta elkerülni a nemzetiszocialista párthoz való csatlakozást. A II. világháború utolsó három évében az általa alapított Institut für Industrieforschung (ipari kutatóintézet) vezetője volt. A nulladik órát (vagyis Németország teljes kapitulációját és megsemmisülését) követően immár a politika világába belépve dolgozott a gazdasági újjáépítés mielőbbi megvalósításán.

Liberális konzervatív politikusként a Kereszténydemokrata Unióhoz (CDU) csatlakozott, mert úgy látta, hogy egy nagyobb párthoz kapcsolódva szélesebb bázist tud megnyerni törekvéseinek. Hivatalosan azonban csak jóval később - egyes források szerint elképzelhető, hogy kancellársága után, 1966-ban - lett tagja a pártnak, amikor pártelnökké választották. Így valószínű, hogy az Erhard hivatalos taggá válását 1963-ban rögzítő irat egy szerény "visszadátumozás" eredménye. 1949-től egészen haláláig képviselő volt a Bundestagban (1969-ig nem talált legyőzőre választókerületében, Ulmban, később területi listáról jutott be). Gazdasági elképzeléseit a háborút követően először a bajor tartományi kormány felelős minisztereként próbálta megvalósítani. 1948-ban a liberális párt (FDP) javaslatára őt nevezték ki a nyugati zóna gazdaságát újjáépítő szervezet élére.

A TIME címlapján

1948 júniusában Erhard mindössze a bevezetés előtt öt nappal értesült a szövetségesek pénzreformot előkészítő terveiről. Mivel ezek nem nyerték el tetszését, egy nappal a kitűzött dátum előtt bejelentette a kényszergazdálkodást és az árak megkötését, magára vonva a katonai kormányzást gyakorló Clay tábornok haragját. Clay felelősségre is vonta, hogy miért változtatta meg a terveket. Erhard válasza ez volt: "nem változtattam meg, egyszerűen eltöröltem". Erhard azt használta ki, hogy a szövetségesek irodái vasárnaponként zárva tartottak, ő pedig pont egy vasárnapi napon jelentette be gazdasági intézkedéseit.

1. Kijátszotta a szövetséges pénzreformot
2. A sikertelen kancellár